Ugrás a tartalomhoz

Szuva templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. április 5., 03:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Szuva templom
Important Cultural Property of Japan
Település
  • Csino
  • Szuva
  • Shimosuwa
Elhelyezkedése
Szuva templom (Japán)
Szuva templom
Szuva templom
Pozíció Japán térképén
é. sz. 36° 04′ 31″, k. h. 138° 05′ 29″Koordináták: é. sz. 36° 04′ 31″, k. h. 138° 05′ 29″
Térkép
A Szuva templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuva templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nagy Szuva Templom (japánul: 諏訪大社, hepburn átírásban: Suwa taisha), történelmi nevén Szuva Templom (諏訪神社 Suwa Dzsindzsa) vagy Dáimjódzsin (諏訪大明神) Csinóban, Japán Nagano prefektúrájában található sintó szentély. Az egyik legrégebbik szentélynek tartják, a Nihon Sokiban tett említésére alapozva, miszerint már a hetedik század végén már állt az épület.[1]

Áttekintés

A Szuwa szentély komplexus 4 fő szentélyből áll, ami 2 csoportra bontható: a Fenti Szentély vagy Kamisa (上社), magába foglalva a Maemiját (前宮, egykori szentély) és a Honmiját (本宮, főszentély), a másik csoport az Alsó Szentély vagy Simosa (下社), melynek részei a Harumija (春宮, tavasz szentély) és az Akimija (秋宮, ősz szentély).[2] A Fenti Szentély a Szuva-tó déli, míg az Alsó Szentély a tó északi partján található Simoszuva városában.[3][4]

A négy fó szentély mellett a Szuva-tó mentén megközelítőleg 60 másik kisebb, kiegészítő szentély áll elszórva a Szuva-tó körül (miniatűr kő szerkezetektől a közepes méretűeken át egészen a nagy méretű építményekig terjed méretük), mindez része a szentély komplexumnak. Egyes rituálék fókuszában állnak a szentély vallási naptárjában.[5]

Régebben a Felső és az Alsó szentély külön-külön egységet alkotott, a maga szentélycsoportjával és saját vallási szertartásaival. A két oldal teljesen különvált, és elkezdtek teljesen különbözni a egymástól, ami megnehezíti a Szuva hitrendszer egészének tanulmányozását. Egy tény, ami esetleg megkönnyítheti az esetet az az Alsó Szentélyről megőrzött kevés dokumentáció; a mai majdnem összes Szuva szentélyhez köthető történelmi, rítikus iratok a Felső Szentélytől származnak.[6]

Istenségek

The Kamisha Maemiya hondene, ami az Isze-i Nagyszentélyból hozatott fákból készült 1932-ben. Ez a honden egy eredetileg itt álló építmény helyére került.[7]

A Felső Szentély istene, Takeminakata (másnéven Minakatatomi vagy Takeminakatatomi) a császári parancsra írodott hivatalos történetekben gyakran Szuva (Dai)mjódzsin néven is megjelen. Az Alsó Szentély istennője, Takeminakata hitvestársa, Yaszakatome néven jelenik meg a feljegyzésekben.

Habár ők a szentély hivatalos istenségei, a rituálék kevésbé köthető hozzájuk, inkább csak Misagudzsiként tekintenek rájuk, mint a helyi mezőgazdasági és ternékenységi istenségek.A név ,,Takeminakata”meg se jelenik a Felső Szentély történelmi felirásaiban, az ilyen rituáléknál az imádat fókuszában gyakran a Misagudzsi áll.[8][9][10]

Habár mind a Kodzsiki és Szendai Kudzsi Hongi Takeminakatát Ókuninusi fiaként említi, Izumo provincia istene, akit elűztek Szuvából egy hírnök által szenvedett veresége miatt, [11][12][13][14] más legendák különböző módon írnak a Szuva istenségről: például az egyikben az isten egy bevándorló, aki a helyi istenségek legyőzésével szerezte meg a hatalmat a régió felett.[15][16][17][18][19] Egy középkor buddhista legendában Szuva Mjódzsin egy indiai király volt, akinek hőstettei között szerepelt egy felkelés elfojtása a királyságban és egy sárkány legyőzése Perzsiában mielőtt Japánban eredeti kamiként megnyilvánult volna.[20][21] Egy másik középkori mondában az isten egy Kóga Szaburó nevű harcos volt, aki az utazásáról viszzatért az alvilágba ahol átváltozott egy sárkánnyá vagy kígyóvá.[13][22][23] Egy negyedik mítosz Szuvát egy fizikai forma nélkül ábrázolja, aki kiválasztott egy nyolc éves fiút, aki a papja és fizikai ,,teste”. [24][25][26][27][28][29][30][31]

Akárcsak Japán többi legrégebbi szentélyénél, a Szuva Szentyél négy fő területéből három – a Kamisa Honnmija és a Simosa két fő épülete- nem rendelkezik hondennel, ahol tartózkodik a szentély kamija. [32] Helyette a Felső Szentély istentiszteleti tárgy szerepeit a Kamisa Honmija mögötti szent hegy,[33][34][35][32] egy szent kő (磐座 ivakura), amire Szuva Mjóin feltehetőleg érkezett,[36][35]és a szentély volt főpapja másnéven Óhóri, aki maga az isten fizikai reinkarnációjának tartottak. [37] Később ezekhez csatlakozott több buddhista építmény (amiket lebontottak a Meiji-korban), amik szintén az istenség szimbóliumaként szolgáltak.

Az Alsó Szentély a go-sintai számára szent fákkal rendelkezik: Harumijában egy szugi fa, Akimijában egy tiszafa áll e célból.[32][35][38][39]

Történelem

Felső Szentély

A Szuva régiót feltehetőleg eredetileg önálló falusi közösségek alkották a Yayoi-kor végén, melyek egyesítésre került egy papi fővezér által, aki az akkor környékbeli vallási gyakorlatokat irányította, amelyek a természet szellemeinek (másnéven Misagudzsi) imádatára összpontosult, akik a termékenység és a mezőgazdaság istenei voltak és a helyi közösségek védelmezőinek tartottak.[40][41][42][43] Ezek a csoportok végül bekebeleződtek az egyre terjeszkedőbb Jamato államba a 6. és 7. század környékén; a temetkezési halmok jelentősen különböznek a régió átlagos típusától, ezért ezt a Szuva-tó környékének Jamato megszállás alá kerülésének jelének tekintik.[44][45][46]

Helyi történészek tudomást szereztek a mítoszról, amely leírja Szuva Mjódzsin hódítását, hogy tükrözzék a hatalmi küzdelmeket és a szövetségesek változását a 7. és 8. században a ricurió kormány létesítése után. [47] Szuva istenének legendás győzelme Moreja felett, például, úgy tartják a bevándorolt Kaneszasi (金刺, más olvasatban Kanaszasi) klán, akik a kerületi bírókként adóköteles árukat gyártottak és gyűjtöttek, és munkásokat küldtek a Yamato tartomány központi kormányának.ami a regionális istenség feletti történelmi bitorlását reflektálja.[48] A hatalom székhelye feltehetően a Suva-tó északi partjánál, közel a mai Lenti Szentélyhez, ami még ebben az időben még nem szentélyként működött. Ez az elhelyezkedés közel volt a fontos utakhoz, amik a fővároshoz vezettek.[49]

A Kjúsúi Aszo szentélyben talált Aszo klán genealógiai listája szerint (állítólag kapcsolatban állt a Kaneszasival), az Aszoke Rjaku Keizu (阿蘇家略系図), egy Otoei(乙頴) vagy Kumako (神子 vagy 熊古), Kaneszasi klán vezérének fia és kuni no mijacuko Maszegimi (麻背君) – itt a legendás főpapként (Óhóri) azonosított, A Szuva istenség által kiválasztott fizikai ,,teste”- alapított ,egy szentélyt a hegy lábánál Ivare Ikenobe no Ómija második évében, amely később felvette a Felső Szentély nevet.[50][51][46] Habár megkérdőjelezhető a történelmi megbízhatósága ennek a forrásnak, azonban mutatja a Kaneszasi fontosságát ha a volt kultusz és a szentélyek alapításának hivatalos elimeréséről van szó.[52]

Az Óhóri hivatala, egy pap-sámán fiú, akit egy istenség reinkarnációként tiszteltek, lehetett eredtileg a megindítója az anyanyelvi vallási gyakorlatok meghonosítása a Jamato hiedelmi rendszerben.[46] A helyi főpapok sora, akiknek a vallási hatalma biztosítva volt a Kaneszasi által, amely később Morija (守矢) klánként lett ismert, intregrálódott az új rendszerbe Dzsincsókanként, Misagudzsi megidézéért felelős pap. ez az együttműköséd és szubmisszió lehetővé tette a Misagudzsi kultusz fennmaradását: míg hivatalosan alárendelt állapotban volt az Óhórihoz képest, a valóságban a Dzsinchókan, aki az összes szertartást vezetett, változatlanul viselte a hatalmat, amíg az Óhóri csak szimbólikus hatalommal rendelkezett.[53] Ezt mutatja, hogy az új imádott isten , Óhóri, csak akkor válhat élő istenséggé, ha megszállja a Misagudzsi a Dzsincsókan által, aki a régi isten imádóinak a képviselője.[54][55]

A Sinpukudzsi-bon (真福寺本) kézirat a Kodzsikiból (1371-1372)

A Nihon Soki említést tesz a követekről, akik a Tatsuta istenei és Szuva és Sinanoi Minochi istenek imádatát hirdették a Dzsitó császárné uralkodásának ötödik évében. [1] Ez a forrás bizonyosságot tesz a Szuva istenség imádatáról (megtestülése Óhóri), mit egy víz és/vagy szél istenség a 7. században, párban Tacuta szélisteneivel a Jamato provinciából (mai Nara prefektúra).[56][57]

,,Takeminakata” Szuva Mjódzsin a császári udvar körében ismert neve, első megjelenése egy történelmi feljegzésben a Kodzsiki kuni-juzuri mítosz körben található.[58] Habár a mű Izumo provinciából származó istenként ábrázolja, hivatkozások a témára hiányoznak a nihon Sokiból és más a provinciával foglalkozó forrásokból. Emiatt felvetések alakultak ki miszerint a Kodzsiki összeállítója által interpolálódott az Ó no Jaszumaro történetbe, amiben eredetileg nem szerepelt.[59][60][53][58] Kutatók szerint több tényező befolyásolta Takeminakata bemutatkozását Kodzsiki narratívájában – egyik, hogy a Jaszumaro család, az Ó, távoli rokonai voltak a Kaneszasinak. [61][62] Takeminakata megjelenése a Kodzsikiban a Kaneszasi helyi kultusza népszerűsítése és kiemelkedésének biztosítása miatt is létrejöhetett.[63][64]

A Kaneszasi mint tartományi (és alárendelt) múlttal rendelkező család, emelkedtek a rangban és ezzel együtt emelkedtek istenségeik rangban. [51] A nemzeti történelem megemlítést tesz a klán kivételesen gyors emelkeldése fontossági kérdésben; a rangnélküliségtől (无位), a császári udvar fokozatosan feljebb segítiette rangokban az istenséget 25 év hosszú időtartamban, kezdve az ötödik, felsőbb osztállyal (従五位上) 842-ben.[65]) 867-re ,,Takeminakatatomi-no-Mikoti feljegyzésre került a Nihon Szandai Dzsicurokuban, mint elsőként kiemelkedő a junior rangból (従一位).[66][65]

Alsó Szentély

Az Aszo család genealógiai felírásaiban Otoei testvére, Kuratai(倉足) Szuva kerületi bírójaként (評督 hjótoku vagy kóri no kami) jelenik meg, Azonnali leszármazottjai, akik a Kaneszasi nevet viselték, szintén Szuva kerületi adminisztratív vezetőkként vannak feljegyezve. [67]

Megamihóri bélyege (売神祝印 Megamihóri-no-in)

A Nihon Szandai Dzsicuroku említést tesz egy Kaneszasiról, Sadanagáról (貞長), aki megkapja a kabane Óasont (大朝臣) 863-ban. A feljegyzésekben szerepel idősebbik bátyja, Maszanaga (正長), aki Hanisina kerületi kormányzói (大領, dairjó) cím mellett, a Megamihóri (売神祝 vagy az istennő papja) címet is viselte. Ugyanez a cím megtalálható az Alsó Szentély birtokában levő pecséten a hagyomány szerint Heizei császár (uralkodott 806-tól 809-ig) örökségéből maradt meg.[68][69]


A kutatók szerint az Alsó Szentély és istennője, Jaszakatome, a Kaneszasi család által lett létrehozva, a célból, hogy magasabb rangokat érhessenek el a Morija családdal szemben, akik a Felső Szentély papjai voltak. [70] Az istennőjük szándékosan a Felső Szentély férfi istene ellen választották. Ahogy Takeminakata is emelkedett a rangokban, így Jaszakatome is egyre magasabb címeket kapott.[66]

Szentélyek

Felső Szentély

Kamisa Honmija

Tori a Maemija komplexum bejáratánál

Kamisa Maemija

A Maemija (前宮, korábbi szentély), ahogy a neve is utal rá, ez a komplexum legrégebbi része, ami a vallási rítus központja is egyben. [71] A fő kiegészítő szentélyek egyikeként, a Maemija 1869-ben megkapta a mai státuszát.[72]

Míg Jaszakatomét (Szuva Mjódzsi élettársát) gyakran tekintik ennek a szentélynek istennőjének (aminek népszerű legendája, hogy ezen a területen találtak rá Takeminakata és Jaszakatome sírjaira), addig a középkori felírások az itteni istennel, Misagudzsival, a termékenység és mezőgazdaság istenével kapcsolják össze Maemiját.[73]

Gódono

A középkorban a Meamijához közeli területek, másnéven Góbara (神原), A Felső Szentély főpapjának, Óhórinak (akit Szuva megtestesülésének tartottak) lakhelyeként szolgált. Óhóri eredeti lakhelye Góbarában a Gódono (神殿) volt, ami a környék köré kialakult kisebb város (monzen-macsi) politikai központja is volt. [74] A Gódonot végül elhagyta összes lakója, miután ,,rituálisan szennyezetté” vált a Szuva klán elleni konfliktus miatt, ami miatt 1483-ban Óhóri Szuva Jorimicu (諏訪頼満) életét vesztette.[74] 1601-ben Óhóri lakhelyét Maemijából a mai Szuva városába, Mijatadóba (宮田渡) telepítették. Óhóri áthelyezése után a góbarai területeket a környéki népek és papok rizstermesztőföldekké alakították az Edo-korban. [75]

Épületek
  • Honden

A szentély jelenlegi hondene 1932-ben épült, korábban az iszei nagytemplomban használt anyagokból. Az itteni ,,tisztulási kunyhó”( 精進屋 shōjin-ya) egy szent kőre, a Gorei’i-ivára (御霊位磐) épült, amin Óhóri a istenség megtestesülésének válásához szükséges 30 napos felkészülést végezte. Szétesése után a sódzsin-ját újjáépítették, és ma már Csino város egyik negyedévé vált, ahol helyiek szentélyként használják. A honden mellett, a szikla alatt található a feltételezett sírja Takeminakata és/vagy Jaszakatomének. A honden mögött egy patak, a Szuiga (水眼の清流, Szuiga no szeirjú) található, aminek vizét az Óhóri kori rituálékhoz használtak fel.

Szuiga folyó 水眼の清流 Szuiga no szeirjú
  • Tokoromacu szentély (所政社)
  • Kasiwvde szentély (柏手社)
  • Keikan szentély (鶏冠社)
  • Mimuro szentély (御室社)
  • Vakamiko szentély (若御子社)
  • Ucsi-no-mitama-den (内御玉殿)
  • Mizogami szentély (溝上社)
  • Dzsikken-ró (十間廊)

A Dzsikken-ró (korábbi nevén Góbara-ró (神原廊)) egy különálló folyosó, ami A Felső Szentély vallási ceremóniáinak adott helyet. A mai napig itt rendezik meg az áprilisi Ontószai Fesztivált.

  • Mine no tatae (峰の湛)

A hondentől pár száz méterre északnyugatra egy Kamakurába veztő út mellett található ez a inuzakura fa, amit Misagudzsi szent részeinek, dolgainak (tatae (湛, másnéven tatai)) egyikének tartanak. Egy középkori rítuson (amit az Ontószai Fesztivál ősének is tekintenek), 6 fiút kiválasztottak, akik Óhóri szimbolikus képviselőivé (Okó, 神使, másnéven Kō-dono vagy Okō-sama) váltak, majd 3 darab 2 fős csoportokra bomlottak, majd feladatukként a régióban szétszórt tataék meglátogatását és rituálék megtartását kapták.

Kiegészítő szentélyek

A Felső Szentély 39 kiegészítő szentéllyel rendelkezik, amiket a helyi istenségeknek tartanak fenn. Három csoportba sorolják ezeket, amiknek neve Dzsúszanso(十三所).

  • Tokomacu / Tokoromacu szentély (所政社)
  • Maemija
  • Iszonami szentély (磯並社)
  • Ótoshi szentély (大年社)
  • Aratama szentély (荒玉社)
  • Csinogava szentély (千野川社)
  • Vakamiko szentély (若御子社)
  • Kasivade szentély (柏手社)
  • Kuzui szentély (葛井社)
  • Mizogami szentély (溝上社)
  • Sze szentély (瀬社)
  • Tamao szentély (玉尾社)
  • Homata szentély (穂股社)
Naka-Dzsúszanso (中十三所)
  • Fudzsisima szentély (藤島社) - Szuva
A Felső Szentély rizsültető ceremóniája (御田植神事, Otaue-sindzsi) itt kerül megrendezésre minden júniusban.
  • Ucsi-no-mitama-den (内御玉殿) – Maemija
Szuva első itteni látogatásakor hozott ajándékai (egy harang (八栄鈴, Jaszaka no szuzu) és egy tükör (真澄鏡, Maszumi no kagami)) régen itt voltak megtalálhatók.
  • Keikan szentély (鶏冠社) - Maemija
  • Szukura szentély (酢蔵神社) - Csino
  • Nojake / Narajaki szentély (野焼（習焼）神社) - Szuva
  • Gozaisi szentély (御座石社) - Csino
  • Mikasikidono (御炊殿) - Honmija
  • Aimoto szentély (相本社) - Szuva
  • Vakamija szentély (若宮社) - Szuva
  • Ójotsu-miio (大四御庵) - Miszajama
  • Yama-miio (山御庵) - Miszajama
  • Miszakuda szentély (御作田神社) - ismeretlen
  • Akio szentély (闢廬（秋尾）社) - Hara
Simo-Dzsúszanso (下十三所)
  • Jacurugi szentély (八剣神社)
  • Ószaka szentély (小坂社)
  • Szakinomija szentély (先宮神社)
  • Ogimija szentély (荻宮社)
  • Tacuja szentély (達屋神社)
  • Szakamuro szentély (酒室神社)
  • Geba szentély (下馬社)
  • Mimuro szentély (御室社)
  • Okama szentély (御賀摩社)
  • Iszonami Yama-no-Kami (磯並山神)
  • Takei Ebiszu / Emisi (武居会美酒)
  • Gódono Nagabeja (神殿中部屋)
  • Nagahasi szentély (長廊神社)

Alsó Szentély

Simosa Harumija

Simosa Akimija

Források


Jegyzetek

  1. ↑ a b Sablon:Cite wikisource
  2. ↑ Nihon no kamigami: Jinja to seichi, vol. 9: Mino, Hida, Shinano (日本の神々―神社と聖地〈9〉美濃・飛騨・信濃). Hakusuisha, 129. o. (1987. június 7.). ISBN 978-4560025093  (japánul)
  3. ↑ Suwa-taisha (諏訪大社). 長野県下諏訪町の観光情報
  4. ↑ Suwa Grand Shrine (Suwa Taisha). Go! Nagano (Nagano Prefecture Official Tourism Guide) . [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
  5. ↑ Sacrifice and Salvation in Medieval Japan: Hunting and Meat in Religious Practice at Suwa Jinja. Stanford University, 150–151. o. (2005. június 7.) 
  6. ↑ Grumbach (2005). pp.150-151.
  7. ↑ Kodai Suwa to Mishaguji Saiseitai no Kenkyu (古代諏訪とミシャグジ祭政体の研究), Reprint, Ningensha, 33–34. o. (2017. június 7.). ISBN 978-4908627156 
  8. ↑ ミシャグジ (Mishaguji). 日本の神様辞典 (Nihon no Kamisama Jiten)
  9. ↑ Suwa Shishi, vol. 01 (諏訪市史 上 原始・古代・中世) (japanese nyelven), 689. o. (1995. június 7.) 
  10. ↑ Tanigawa (1987). p. 185.
  11. ↑ Chamberlain, Basil (trans.) (1882). Section XXXII.—Abdication of the Deity Master-of-the-Great-Land. A translation of the "Ko-ji-ki" or Records of Ancient Matters. Yokohama: Lane, Crawford & Co.
  12. ↑ Jean Herbert. Shinto: At the Fountainhead of Japan. Routledge, 437. o. (2010. október 18.). ISBN 978-1-136-90376-2 
  13. ↑ a b Michael Ashkenazi. Handbook of Japanese Mythology. ABC-CLIO, 85. o. (2003. január 1.). ISBN 978-1-57607-467-1 
  14. ↑ 先代舊事本紀卷第三. 私本 先代舊事本紀
  15. ↑ Moriya, Sanae (1991). Moriya-jinchō-ke no ohanashi (守矢神長家のお話し). In Jinchōkan Moriya Historical Museum (Ed.). Jinchōkan Moriya Shiryōkan no shiori (神長官守矢資料館のしおり) (Rev. ed.). pp. 2–3.
  16. ↑ 諏訪大社の御柱と年中行事 (Suwa-taisha no Onbashira to nenchu-gyōji). Kyōdo shuppansha, 88–93. o. (1992. június 7.). ISBN 978-4-87663-178-0 
  17. ↑ Oh, Amana ChungHae. Cosmogonical Worldview of Jomon Pottery. Sankeisha, 157. o. (2011. június 7.). ISBN 978-4-88361-924-5 
  18. ↑ Yazaki (1986). pp. 24–25.
  19. ↑ Rekishi REAL Henshūbu (歴史REAL編集部) (ed.). Jinja to kodai gōzoku no nazo (神社と古代豪族の謎). Yosensha, 39. o. (2016. június 7.). ISBN 978-4800308924  (japánul)
  20. ↑ Takei (1999). 129–130.
  21. ↑ Suwa Daimyōjin Ekotoba (諏訪大明神繪詞), Zoku Gunsho-ruijū (続群書類従). Zoku Gunsho-ruijū Kanseikai, 534. o. (1914. június 7.)  (japánul)
  22. ↑ Breen, John and Teeuwen, Mark (eds.). Shinto in History: Ways of the Kami. University of Hawaii Press, 35. o. (2000. június 7.). ISBN 978-0-8248-2363-4 
  23. ↑ Folk Legends of Japan. Tuttle Publishing, 145ff.. o. (2012. június 7.). ISBN 978-1-4629-0963-6 
  24. ↑ szerk.: Hanawa: Suwa Daimyōjin Ekotoba, 521–522. o. (1914. június 7.) 
  25. ↑ Shinto Symbols, 8. o. 
  26. ↑ 大祝有員 (Ōhōri Arikazu). Official website of Suwa City (japánul) . [2017. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
  27. ↑ szerk.: Suwa Shishi Hensan Iinkai: Suwa Shishi (The History of Suwa City), vol. 1 (諏訪市史 上巻 原始・古代・中世), 683–684, 711–713. o. (1995. június 7.) 
  28. ↑ (2008. március 31.) „鎌倉期の諏訪神社関係史料にみる神道と仏道 : 中世御記文の時代的特質について (Shinto and Buddhism as Depicted in Historical Materials Related to Suwa Shrines of the Kamakura Period : Temporal Characteristics of Medieval Imperial Writings)”. Bulletin of the National Museum of Japanese History 139, 157–185. o.   (japánul)
  29. ↑ 諏方氏 (Suwa Clan). Official website of Suwa City (japánul) . [2017. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
  30. ↑ Jin/Miwa-ke keizu (神家系図), in szerk.: Suwa Kyōikukai (諏訪教育会): 諏訪史料叢書 巻28 (Suwa shiryō-sōsho, vol. 28). Suwa: Suwa Kyōikukai (1931. június 7.)  (japánul)
  31. ↑ Ōhōri-bon Jin/Miwa-shi keizu (大祝本神氏系図), cited in Suwa-shinkō-shi (諏訪信仰史). Meicho Shuppan, 107, 190. o. (1982. június 7.) 
  32. ↑ a b c Suwa Shinkō. Encyclopedia of Shinto. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  33. ↑ 守屋山と神体山. 諏訪大社と諏訪神社 . 八ヶ岳原人
  34. ↑ Suwa Taisha Shrine. JapanVisitor Japan Travel Guide
  35. ↑ a b c 諏訪大社 (Suwa-taisha), Ginga gurafikku sensho. Ginga shobō, 96. o. (1986. június 7.)  (japánul)
  36. ↑ Tanigawa, ed. (1987). p. 132-135.
  37. ↑ Tanigawa, ed. (1987). p. 135-136.
  38. ↑ Muraoka (1969). p. 27.
  39. ↑ Tanigawa (1987). p. 142.
  40. ↑ Oh (2011). pp. 155-163.
  41. ↑ Suwa Shishi Hensan Iinkai, ed. (1995). pp. 684-685, 687.
  42. ↑ Miyasaka, M. (1987). pp. 23–30.
  43. ↑ Tanigawa (1987). pp. 191–194.
  44. ↑ Oh (2011). pp. 160-163.
  45. ↑ Suwa Shishi Hensan Iinkai, ed. (1995). "Suwa-jinja Kamisha Shimosha (諏訪神社上社・下社)". p. 686.
  46. ↑ a b c Miyasaka (1992). pp. 8-11.
  47. ↑ Grumbach (2005). pp. 156-157.
  48. ↑ Grumbach (2005). p. 157.
  49. ↑ Grumbach (2005). pp. 156-158.
  50. ↑ Suwa Shishi Hensan Iinkai, ed. (1995). pp. 619-620.
  51. ↑ a b Grumbach (2005). p. 158.
  52. ↑ Grumbach (2005). pp. 157-158.
  53. ↑ a b Oh (2011). pp. 157-158.
  54. ↑ Grumbach (2005). p. 161.
  55. ↑ Miyasaka, M. (1987). p. 29.
  56. ↑ Yazaki (1986). p. 22.
  57. ↑ Miyasaka (1992). p. 11.
  58. ↑ a b Suwa Shishi Hensan Iinkai, ed. (1995). pp. 687–689.
  59. ↑ Miyasaka, M. (1987). pp. 17–26.
  60. ↑ Ōwa (1990). pp. 212–214.
  61. ↑ Miyasaka, M. (1987). p. 19.
  62. ↑ Ōwa (1990). pp. 213, 220
  63. ↑ Ōwa (1990). p. 19.
  64. ↑ Suwa Shishi Hensan Iinkai, ed. (1995). p. 689.
  65. ↑ a b 南方刀美神社二座（建御名方富命神）. 神社資料データベース (Shinto Jinja Database) . Kokugakuin University
  66. ↑ a b Sablon:Cite wikisource
  67. ↑ Miyasaka (1992). pp. 11-12.
  68. ↑ Miyasaka (1992). p. 12.
  69. ↑ 売神祝ノ印. Shimosuwa Town Official Website
  70. ↑ Grumbach (2005). p. 159.
  71. ↑ Kitamura, Minao (2017). "「ミシャグジ祭政体」考 ("Mishaguji Saiseitai"-kō)." In Kodai Buzoku Kenkyūkai (Ed.), p. 105.
  72. ↑ Tanigawa, ed. (1987). pp. 139-140.
  73. ↑ Tanigawa, ed. (1987). p. 140.
  74. ↑ a b Tanigawa, ed. (1987). p. 139.
  75. ↑ Imai et al. (2017). pp. 286-287.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szuva_templom&oldid=23746847”