Szurokfű

Szurokfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae) Nemzetség: Origanum Faj: O. vulgare
Tudományos név
Origanum vulgare L.

Origanum vulgare

A szurokfű, közönséges szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény.

Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze.

Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.

Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.

Jellemzése

A szurokfű 30–80 cm-t is elérő, aromás illatú, félcserje jellegű évelő növény. Szára gazdagon elágazó, négyélű; keresztben átellenes állású levelei tojásdadok, szőrösek. Kétcimpájú, apró, bíborszínű, ajakos virágai hosszú kocsányon, a levél hónaljából kifejlődő tálörvekből fejlődnek ki.

Szaporítása

Magjait március végén vetik, hogy a növények kellőképpen ki tudjanak fejlődni. Másik szaporítási módja a tőosztás: a fűszerkertben március-áprilisi vagy őszi tőosztással tudjuk a szükséges tőmennyiséget biztosítani. Júniusban a hajtásait dugványozhatjuk is. Leveles hajtásai folyamatosan szedhetők.

Alfajai

• O. vulgare subsp. glandulosum
• O. vulgare subsp. gracile
• O. vulgare subsp. hirtum
• O. vulgare subsp. virens
• O. vulgare subsp. viridulum
• O. vulgare subsp. vulgare

Felhasználása

Kulináris felhasználása

Közkedvelt fűszer és gyógynövény. Különösen a török, palesztin, arab, szír, portugál és dél-amerikai konyhák kedvence, de egész Európában elterjedt és ma már az olasz konyha ételeit el sem lehet képzelni nélküle. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják.

Nem azonos rokonával, a kerti majoránnával (Origanum majorana). Felhasználásuk ugyan hasonló, de a szurokfű sokkal aromásabb.

Gyógyhatásai

A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. Karvakrolt, illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő timolt tartalmaz, a karvakrol és a timol a baktérium törzsek szaporodását gátolja. Maga a szurokfű 2-5%-ban tartalmazhatja, olaja az oregánóolaj pedig 40-70%-ban. A legjobb minőségű olajok akár 85%-ban is tartalmazhatják a karvakrolt, de ez függ a lepárlás módjától. A növény levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle. Teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító hatású.

Egyéb felhasználása

Ételízesítésen és gyógyításon kívül felhasználják festékkészítésre is.

Források

• Natúr gyógyteák
• Oregano (Origanum vulgare)
• Szurokfű

További információk

• Oregánó