Szombathelyi Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 15., 21:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Szombathelyi Béla
SzületettTheindl Béla
1851. augusztus 18.
Szombathely
Elhunyt1881. augusztus 24. (30 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
Halál okaemberölés
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szombathelyi Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szombathelyi Béla, Theindl (Szombathely, 1851. augusztus 18.Kolozsvár, 1881. augusztus 24.) színész.

Életútja

Apja zeneszerző volt, aki tébolydában végezte életét. Szombathelyi árvaházba került, s egészen a gimnáziumig ott nevelték. Tanulmányai elvégzése után lépett a színipályára, Károlyi Lajos társulatánál Kőszegen, 1869. szeptember 7-én szerepelt fel először. Eleinte Szombathelyi–Theindl Béla néven játszott. Feleségül vette Vargyasi Dániel Ida színésznőt. 1876. áprilisban Kolozsvárra ment, itt kis megszakítással haláláig játszott, októberben a Csapodárban lépett fel. 1878-ban szerepelt a pesti Népszínházban. Kiváló operett buffó és népszínműénekes volt. Utolsó fellépése 1881. augusztus 4-én volt Kolozsvárott a Gavand Minar és társa című vígjátékban, amiben egy farizeuskodó kereskedősegédet alakított. Másnap pisztolypárbajt vívott Temesváry Lajossal, akinek golyója a lábán megsebesítette és ennek következtében vérmérgezésben elhunyt. Sírjánál Szacsvay Imre búcsúztatta. Sírkövét 1888. november 1-jén leplezték le, felirata:

"Hallgat a taps, virág nem hull
Elnémult az édes lárma,
Áldva legyen hantomon túl
Hű emléktek hold sugára."

(E. Kovács Gyula)

Fia, Mihály (sz. 1880) szintén színész volt.

Fontosabb szerepei

  • Gelencséri pusztabíró (Csepreghy F.: Sárga csikó)
  • Carniole (Feuillet: Delila)
  • Szlankaményi (Tóth: Nők az alkotmányban).

Működési adatai

1869–71: Károlyi Lajos; 1871: Novák Lajos; 1871–73: Aradi Gerő; 1873–74: Sztupa Andor; 1874–75: Balogh Alajos; 1875–76: Bogyó Alajos, Mándoki Béla.

Források