Szluha Vilmos
| Szluha Vilmos | |
| Született | 1931. június 17. Budapest |
| Elhunyt | 2008. december 20. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | pedagógus, művészettörténész |
| Iskolái | Árpád Gimnázium (–1949) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szluha Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szluha Vilmos (Budapest, 1931. június 17. – Budapest, 2008. december 20.) gimnáziumi tanár.
Életútja, munkássága
A verbói Szluha család köznemesi ágához tartozott. Szluha Vilmos Budapesten született mint Szluha Károly (1895-1975)[1] és Reinelt Mária (1897-1986) fia.[2] Nagyszülei, a Zala megyei születésű Szluha Lajos (1852-?), szentgyörgyvölgyi uradalmi főkertész és Dienstenberger Anna (1860-?) voltak. Vilmos apai dédszülei Szluha Károly (1819-?) és Bessinger Alojzia (1827-?) voltak. Károly édesapja Szluha János (1789-1829) seborvos volt és Felvidékről költözött el Zalába, ahol gyermekei születtek a 19. század elején Szentgyörgyvölgyön.[3]
Életét a művészetek szeretete és a tanítás töltötte ki. Minden idegszálával Óbudához kötődött, gyermekként is itt élt szüleivel. Az Árpád Gimnáziumban érettségizett 1949-ben, és itt is tanított: 1959. február elsejétől. Kezdetben, mint technikusi óraadó tanár, majd 1960. július elsejétől már, mint főállású tanár, egészen 1984-ig.[4]
1984 szeptemberétől haláláig a Martos Flóra, mai nevén Óbudai Gimnázium tanára, majd 1998. szeptember elsejétől, mint tanácsos oktatott.
„Életvidám, önmagával és kollégáival szemben igényes tanár volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy tanítványait a művészetek értésére és élvezetére nevelje. Tudása legapróbb morzsáit is átadta diákjainak óráin, kirándulásokon vagy éppen osztályfőnökként. Nem tudott úgy kimenni az utcára, hogy előbb-utóbb ne köszönt volna rá egy-egy volt tanítványa, akinek már szüleit vagy éppen gyerekét is tanította. Generációk az ő diaképeiről ismerkedtek meg az egyetemes művészet alkotásaival.”[5]
Hitvallása: “Minden nemzedék azt hiszi magáról, hogy megváltja a világot. De az enyémnek sokkal nagyobb feladata van. Megmenteni a széteséstől.”[6]
Mindemellett jutott ideje a szaksajtó számára színházi és zenei kritikák készítésére is; többek között 1996 és 2001 között a Magyar Állami Operaház hivatalos magazinjában, rendszeres művészet- és zenetörténeti rovata jelent meg: „Itt az istenek muzsikálnak” címen.
Munkáját Óbuda 1982-ben Aelia Sabina emlékéremmel, 1993-ban Karády-díjjal ismerte el. Emlékére az Óbudai Gimnázium 2009-ben díjat alapított.[7]
Emléktáblái
- Óbudai Gimnázium (1033 Budapest, Szentlélek tér 10.)
- Árpád Gimnázium (1034 Budapest, Nagyszombat utca 19.)
- Egykori lakhelye (1036 Budapest, Pacsirtamező utca 22/b.)
Hanganyag
Jegyzetek
- ↑ familysearch.org Szluha Károly gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Szluha Károlyné Reinelt Mária gyászjelentése
- ↑ Szluha Márton. (2013) Vas vármegye nemesi családok. II. kötet. Heraldika kiadó. (653. o.)
- ↑ Várkonyi Margit: Három plusz három (Lobogó Magazin, 1960), Vass Éva: A 4+2 Startja, Magyar Nemzet, 1959. XII. 11., XV. évfolyam 291. szám, Sz.n.: LENNI VAGY NEM LENNI, 50. Árpád Gimnázium és Géplakatos Ipari Szakközépiskola, Online elérhető: http://www.arpad.sulinet.hu/100ev100kep/Fejezetek/LenniVagyNemLenni.htm Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2013. május 11.)
- ↑ Sipos Zsigmondné, Tordai György: Szluha Vilmos életútja és munkássága, Online elérhető: http://szluha.hu/szluha_hu.html Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2013. május 11.)
- ↑ Schäffer Erzsébet: Drága is, muszáj is: nem hiányzott, 2005. 01. 20, Nők Lapja Café, Online elérhető: http://www.nlcafe.hu/noklapja/20050120/draga_is_muszaj_is_nem_hianyzott/[halott link], (Hozzáférés: 2013. május 11.)
- ↑ Információk a Szluha tanár úr emlékdíjról: http://www.obudai.sulinet.hu/pdfek/SZLUHA2010.pdf Archiválva 2011. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2013. május 11.)
További információk
Albrecht Dürer életét és munkásságát bemutató hangfelvétel (1976)