Szilágyi Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szilágyi Erzsébet Hunyadi János felesége, Hunyadi László és Hunyadi Mátyás anyja, Szilágyi Mihály testvérhúga, született 1410-ben, meghalt – Kaprinay szerint – 1484 körül, Salamon szerint pedig valószínű, hogy már 1483. április 25-én nem volt az élők sorában.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágyi Erzsébet Madarász Viktor Hunyadi László siratása című festményén

Szilágyi László és Bellyéni Katalin lánya. Történelmi szerepe azzal a jelenettel kezdődött, amikor megeskettette V. László királyt, hogy fiainak nem lesz bántódásuk Cillei Ulrik meggyilkoltatása miatt. Ismeretes, hogy a király ezen esküjét, amit tőle erőszakkal kicsikartatott, amint a Hunyadi-ház ellenségei közé juthatott, azonnal megszegte, Hunyadi Lászlót lefejeztette, Mátyást foglyul ejtette. Ekkor tűnt ki, mennyire egyezik Szilágyi Erzsébet vére és cselekvésmódja Szilágyi Mihályéval. Valódi reneszánsz amazon volt, akit kortársai méltán neveztek «hős asszonynak» (mulier heroica). Családja veszedelmén nem asszonysírással, hanem pénzzel és fegyveres erővel igyekezett segíteni. A király már 1457-ben annyira megrettent e nőtől, hogy mindenáron egyezkedni akart vele, de a két ízben megismételt kísérlet nem ment dűlőre és a király még azon év novemberében meghalt, Erzsébet asszony pedig minden erejét megfeszítette, hogy fiát a trónra emelhesse. A Hunyadi-ház hatalmas vagyonának birtokában, pazarul szórta a pénzt a választás előkészítésére. Ulisis, a milánói fejedelem követe a császári udvar tudtára adja e célra tett költekezéseit, amelyekről Bonfini is megemlékezik. A pénzt a főrendek közt bátyja, Mihály osztotta szét, és ugyanő szedte össze a fegyveres erőt, amelynek meghatározó szerep volt szánva. Egyidejűleg Erzsébet Podjebrád György cseh kormányzónak 40 000 aranyat ígért Mátyás szabadon bocsátásáért. Ilyen előkészületek után érte el célját Mátyás megválasztásával, akinek hazafelé jöttében a magyar határon fekvő Strassnitz morva városig ment elébe és ott a maga pecsétjével is megerősítette azt az okiratot, amelyben Mátyás kötelezte magát Podjebrád leányának, Katalinnak nőül vételére. A boldog anyát a pápa is sietett üdvözölni.

Ettől fogva fiától és mindenkitől megbecsülve élt nyugodtan birtokait igazgatva, többnyire Óbudán. Eredeti iratainak, rendeleteinek, utasításainak egész halmazát őrzi az Országos Levéltár. Szeretettel foglalkozott Vajdahunyad, a XVI. sz.-ból fennmaradt, ezen legnagyobbszerű világi épületünk fölépítésével. A várpalota jelentékeny része abban az időben épült, amikor ő volt Hunyad várának birtokosa. Mint korának igazi gyermeke, nem mulasztotta el kegyes cselekedetekkel kimutatni vallásos érzületét. 1465-ben kolostort építtetett Vajdahunyadon a ferencesek számára, 1477-ben az óbudai várkápolnának adományozta Szentetornya (ma Szenttornya) békésvármegyei népes helységet. 1473. augusztus 8-án Óbudáról írt levelében arra kérte a pápát, hogy Kapisztrán Jánost, férjének lánglelkű és szent életű bajtársát sorolja a szentek közé.

Megbecsültsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon jellemző, hogy Mátyás udvarának tömérdek tudósa és poétája, akik versenyeztek a Beatrixnak, Mátyás király nejének magasztalásában, a király anyjáról tudomást sem vesznek és Hunyadi János özvegye, Mátyás király anyja meghalhatott úgy, hogy még halála évét sem jegyezték fel. Tatán hunyt el, valószínűleg 1483-ban a ferences kolostor ispotályában. (Ez ma Tatán a Kapucinus-templom az Országgyűlés téren áll.) Bonfini is csak annyit ír róla, hogy a székesfehérvári főtemplom azon bástyaszerű sírboltjába temették, amelyet Mátyás király a szülei, testvére és a maga számára építtetett. Erzsébetet fia gyakran a «Magyarország királynéja» címmel tisztelte meg és sűrűn adományozott neki birtokokat, de amellett nemegyszer vette igénybe anyagi támogatását. Amikor 1470-ben nagy hadiköltségre volt szüksége, tőle is megkívánta, hogy 100 dénárból álló arany forintot fizessen minden portája után.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szt. Ozsvát arcképe, amit sokáig Szilágyi Erzsébetének hittek

Szilágyi Erzsébet eredeti arcképe nem maradt ránk. Az az acélba metszett kép, amelyet Teleki József a Hunyadiak kora XII. kötetében az arcképe gyanánt mutatott be, voltaképpen nem őt, hanem Szent Ozsvátot ábrázolja. A remek olajkép – ugyanis – először 1846-ban került a közönség elé, az orvosok és természettudósok kassa-eperjesi vándorgyűlésén. Pulszky Ferenc ekkor, a képen ábrázolt, csőrében gyűrűt tartó hollótól, mint a Hunyadiak címerétől félrevezetve, a vándorgyűlés évkönyvében kijelentette, hogy ez a kép Szilágyi Erzsébetet ábrázolja. Mikor aztán 1882-ben, a gömör vármegyei művészeti és régészeti kiállításon ismét szemügyre vehette az Andrássy Dénes gróf által kiállított képet, rájött tévedésére, mert Mátyás anyját a korona és a jogar nem illette meg és a kettős aranyvonal, amely nimbusz (glória) gyanánt veszi körül a fejet, és a kezében tartott pálmaág kétségtelenné teszik, hogy szentnek, nem pedig világi személynek képével van dolgunk. Sőt az is nyilvánvaló, hogy ez nem is női-, hanem férfiarckép. A tévedésnek az a magyarázata, hogy a fekete fátyoldíszt, amely turbánként fedi el a haját és a XV. században szokásos fűzőt asszonyi viseletnek nézték. Így történhetett meg, hogy Szent Ozsvát angolszász király arcképét Pulszky s őutána Teleki József gróf és a mai napig sokan Mátyás király anyjáénak tartották.

Szilágyi Erzsébetről írta Arany János Mátyás anyja című balladáját.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]