Szijazsar

A Szijazsar (Сияжар) egy erza nyelvű eposz, címét a főszereplő után kapta. Népköltészeti hagyományok alapján Vaszilij Kuzmics Radajev mordvin író állította össze.

Kiadások

Az eposz első változata, ami még csupán előszót, előhangot és 19 éneket tartalmazott, mintegy 8000 sorban, 1960-ban jelent meg. A már véglegesnek tekinthető 1973-as kiadás 38 énekre, vagyis 12 000 sorra bővült. 1976-ban jelent meg az orosz és 1984-ben a magyar fordítás. Utóbbi az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg, nyersfordítását Dugántsy Mária, költői megformálását Bede Anna készítette.

Cselekmény

„	Szép anyanyelvem – jó menedékem hazámnak hangja – nagy erőm nékem. Örök időkig zsong a fülemben. Ha meghalok is – fölöttem zengjen, fönt fényeskedjék napként az égen!	”
– Idézet a műből

A Szijazsar cselekménye a XVI. század közepén, Kazán bevételének idején játszódik. A mordvinok az oroszokkal közösen harcolnak a tatárok ellen, és egymást segítve győznek. A mű központi szereplője a vadásznak és kardforgatónak egyaránt kiváló népi hős, Szijazsar.

Az eposz cselekménye összetett és bonyolult, már-már regényes: a hűség, a barátság és a szerelem, illetve az álnokság és árulás figyelemre méltó példáit, az izgalmas csatajelenetek, párbajok sorozatát a béke, a hétköznapok és az ünnepek, a közösségi és családi élet képei, érzékletes természetleírások teszik hitelessé, teljessé. A hangnem népi, helyenként romantikus felhangokkal, didaktikus fejtegetésekkel, költői tirádákkal.

Szerkezet

A mordvin népi epikára jellemző tízszótagos sorokból épül fel. Nem tagolódik strófákra, rímei ragrímek vagy véletlen egybecsengések, legjellemzőbb hangtani díszítő eleme az alliteráció (bár ez a zenei elem itt távolról sem olyan gyakori, mint más finnségi epikákban), kedvelt költői alakzata az ismétlés és a figura etymologica.

Magyar fordítások

• Vaszilij K. Radajev: Szijazsar – mordvin eposz. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984.

Kapcsolódó szócikkek

• Tyustyán