Szerkesztő:Szalagloria/Кривизна пространства-времени

A tér-idő görbülete a geodéziai vonalak elhajlásában, vagyis abban megnyilvánuló fizikai hatás, hogy a tér-idő egymáshoz közeli pontjából induló  szabadon eső testek pályái közelednek egymáshoz ill. távolodnak egymástól. A tér-idő görbületét meghatározó mennyiség a Riemann-féle görbületi tenzor, amely részét képezi a geodéziai vonalak elhajlását kifejező egyenletnek.

A görbület, mint fizikai mennyiség

Általánosságban elmondható, hogy a görbületi tenzor egy n-dimenziós térben ${\displaystyle }$független komponenst tartalmazhat. Egy 4-dimenziós tér-időben, ez 20 értékkel egyenlő, amelyek közül 10 a Weyl-tenzorral hozható összefüggésbe, 9 a nyom nélküli Ricci-tenzorral 1 pedig a skalár görbülettel.

A görbületi alkotó mérete a hosszúság inverz négyzete.

Hogy ezt technikailag, a tér-idő a modern fizika általában modellt, mint egy négy dimenziós fajta, amelynek az alapja egy rétegzett tér, amely megfelel a fizikai mezők. Ezen a helyen vezetnek be affin szerkezetmeghatározó párhuzamos elmozdulás a különböző nagyságrendű. Figyelembe véve, hogy a természetes szerkezetét, maga az adatbázis is megadhat, az affin szerkezet. Ez teljesen határozza meg a görbület a tér-idő. Ha feltételezzük továbbá, hogy ez a sokszínűség van egy metrikus szerkezet, tudjuk azonosítani egyetlen elfogadott metrikus kapcsolatok — kapcsolódás a Levi-Civita. Különben is, csavaró , numericlist párhuzamos elmozdulás. Csak egy metrikus tér, hogy minimalizálja a görbületi tenzor, hogy a Ricci tenzor , illetve skalár görbület. [[Kategória:Általános relativitáselmélet]]