Szerkesztő:Perfectmiss/Kalocsai hímzés

A kalocsai hímzés az egyik legismertebb magyar hímzőstílus Magyarországon és külföldön egyaránt. Nevét Kalocsa városáról kapta, ahol ez a stílus az úgynevezett pingálásból kialakult.

Története

A szállások

A kalocsai népművészet a 19. századi Kalocsa szállásain alakult ki. Kalocsa a középkorban fontos kultúrális központ volt, érsekség, de jelentősége a török hódoltság idején csökkent, a lakosság egy része elmenekült, az érseki város jobbágyfalu sorba süllyedt, a környékbeli falvak pedig elnéptelenedtek. A hódoltság megszűntével a kalocsaiak bérbe vették az érsekségtől az elnéptelenedett falvak határát, itt alakultak ki a szállások. Az északi szállásokból Szakmár község, a déli szállásokból Homokbégy. Ebből a két községből később újabb községek váltak ki, a 20. század elején Homokbégyből Öregcsertő és Drágszél, a század második felében Szakmárból Újtelek. Ezeknek a községeknek a lakossága fokozatosan telepedett le a szállásokra. A többi falu középkori népessége vagy átvészelte a török hódoltságot, vagy idegenek, németek, szlovákok és délszlávok telepedtek le bennük. A város és a hozzá tartozó 25 szállás lakossága együtt alkotta a "pota" néprajzi csoportot. Ez a különállás a kalocsai népművészet alapja. Nyelvjárásukkal, viseletükkel és népművészetükkel elkülönültek, hírnevet szereztek.

A kalocsai népművészet intézményesülése, népi iparművészetté alakulása

A hírnév megszerzéséhez hozzájárult az is, hogy r.Gábor Lajos kalocsai festőművész az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején felfedezte a népművészetben rejlő lehetőségeket, és megszervezte a bedolgozói rendszert, mely lehetővé tette a népművészek fejlődését. Ő alakította - a mezőkövesdi Matyó Ház - mintájára a Népművészeti házat, ő nyitotta meg 1932-ben a Városi Múzeumot valamint beindította a Magyar Népművészet című folyóiratot, mely 1939-44-ben jelent meg.

A 19. század végén, a 20. század elején alakult át a kalocsai népművészet népi iparművészetté. Az asszonyok rájöttek, hogy munkájuk pénzzé is tehető. A hímzést és bármilyen népművészeti ágat eleinte csak télen tudták űzni, amikor véget értek a mezei munkák, és nem volt semmi tennivaló.

A hímzés és pingálás emlékei Kalocsán

Vasútállomás

Az állomás épülete 1882-ben készült el, de akkor csak ideiglenesnek szánták a Kiskőrös-Kalocsa szárnyvonalon. A MÁV szabványainak megfelelőt 1885-ben építették fel, amit 1937-38-ban r.Gábor Lajos tervei alapján átépítettek, és népművészeti motívumokkal díszítettek. Az átépítést Rökk Károly kalocsai építész és festőművész végezte.

Az állomás épülete faragott, napsugaras oromzatú. Leveles zsalus ablakai, tornácoszlopai és a kapuszárnya a régi kalocsai parasztházakat idézi, kívül-belül gazdagon díszítik a színes pingált motívumok, amiket főleg a várőtermében lehet megcsodálni. Az egyik ajtó fölött ecsettel festve az alkotók neve és a pingálás elkészültének időpontja olvasható: "Vén Lajosné (Török Gizella) a népművészet mestere és Szvétek Antalné (Vén Margit) népi iparművész, 1985."

A Népművészeti Ház

A ház a Tompa Mihály utcában található, 1936-ban avatták fel. Nádfedeles, Kalocsa környéki parasztház, egy méter magas földhányásra épült az árvizek elleni védekezésül. Az épületet népművészeti motívumokkal díszítették és festett bútorokkal rendezték be. A Népművészeti Ház szövetkezeti jeleggel foglalkoztatta Kalocsa népművészeit, tevékenységüknek köszönhetően a hímzés, a népviselet egyre ismertebb lett. Az idegenforgalom fellendülésekor a Népművészeti Ház az egyik legvonzóbb látnivaló lett, udvarán 1978-ban avatták fel Kátay Mihály tűzzománc-művész Délibába című alkotását. Az 1990-es évek elején a szövetkezetet felszámolták, egy utazási iroda gondozásában működött tovább az épület. Napjainkban tájműzeumi jellegét megtartva, idegenforgalmi látvány és folklór rendezvények helyszíne, amiknek a keretében népmávészeti tárgyak vásárlása mellett a vendégek azt is megtekinthetik, hogyan készül a pingálás.

Viski Károly Múzeum

Az épület iskolának épült 1885-ben. A múzeum néprajzi anyagából meg lehet ismerni a kalocsai népművészet történetét, a paraszti lakáskultúrát és viseletet.

Kalocsai terítők a templomokban

Hasonlóan más települések templomaihoz, a hívek Kalocsán is szívesen készítettek oltárterítőket és egyéb vallási használatú kézimunkákat ajándék gyanánt az egyház számára. A kalocsai székesegyházban is vannak helyben készített oltárterítők: fehér riseliővel (vagy ahogy Kalocsán hívják: riselinnel) hímzett terítők, amik közül az egyiket Kiss Gyuláné Mária ajándékozta a templomnak. Az oltárterítőket korábban színesben készítették, de újabban csak fehérhímzéssel. Ugyanakkor vannak a templomnak óarany selyemfonallal hímzett terítői is, amiknek a rajzolója Kákonyi Károlyné Ilonka néni, hímzője Halász Sándorné.

A pingálás

A kalocsai hímzés a pingálásból alakult ki. A pingálás a házak falának virágmotivumokkal való telerajzolását, kifestését jelenti, afféle népi graffiti.

Pingáló és hímzőaszonyok

Szvétek Antalné Vén Margit (1938-) Szakmáron született, pingálni édesanyjától tanult, sokáig dolgozott a Háziipari Szövetkezetnél. 1985-ben édesanyjával közösen pingálták ki a Kalocsai vasútállomás épületét, melyért 1985-ben a Népi Iparművészeti Tanács nívódíját nyerték el. 1987-ben lett a népművészet mestere. Vén Lajosné Török Gizella 1919-ben Szakmáron született, már nyolcévesen, 1927-ben kifestette szüleinél a konyha falát, a résztelki rezesbandát festette a falra.

Forrás

• Fejér Kati: Kalocsa kincse/Treasures of Kalocsa, 2006 Budapest, magánkiadás ISBN 963 06 0436 1