Szerkesztő:Mirus Luna/Az első világháború irodalma

Irodalom általában

Az "irodalom" szó igen fiatal eredetű, Szemere Páltól származik, 1839-ből. Jelentése: írások összessége. Az emberiség viszont inkább a könyvnyomtatás óta/miatt ismeri az irodalmat, vagyis ez az írás egyben nyomtatást is jelent. Régen a szájhagyomány által terjedő népköltészet is irodalomnak számított, így a le nem írt, illetve nem-nyomtatott szövegek is ide tartoznak.

Mindösszesen: az összes nyelvi művek valamilyen összegzése.

A kezdetek...

Előzmények

A történelemben feltűnő munkásosztály megihlette az irodalmat is, s megkezdődött e réteg irodalmi ábrázolása is. A munkásmozgalom szakaszai és fejlődése a munkásábrázolásban is jelentkeztek (szociális majd szocialista irodalom). A magyar szocialista irodalom előzményei 1860-as, 1870-es évekre tehetők, amikor létrejönnek a munkásmozgalom első munkásegyletei (Általános Munkásegylet, Munkásképző Egylet, Magyarországi Általános Munkáspárt, 1890-ben a Szociáldemokrata Párt). A hazai munkássajtó is beindul az 1873-1879-ig megjelenő Munkás Heti Krónikával, majd az 1877-ben hetilapként induló Népszava által. Az ezekben megjelenő szocialista szellemű próbálkozások inkább történeti értékűnek mondhatók, kisebb munkásmozgalmi dokumentumok. A megszólalók nemesek vagy polgári származású költők voltak, mint például Darmay Viktor, Rudnyánszky Gyula, Szentessy Gyula vagy Palágyi Lajos, akik életútjukból adódóan először közeledtek a munkásmozgalomhoz, később azonban elfordultak tőle.

Az első szocialista költők

Amit szocialista irodalomnak nevezhetünk Magyarországon, az a 20. század elején kezdődött el a munkásosztályból, szegényparasztságból, szegény kispolgári rétegekből jött, Szociáldemokrata Párt és a Népszava köré csoportosuló Csizmadia Sándor (1871-1929), Farkas Antal (1875-1940), Gyagyovszky Emil, és még néhányan.

Csizmadia Sándor új témát, új megvilágításban közölt, korának egyik legjelentősebb képviselője volt: a nagyipari munkásosztály- és az agrárproletáriátus-életet, gondolatvilágot, érzelemvilágot igyekezett minden költői eszközzel megjeleníteni. Ő volt az első költő, akinek alapélményét a szocializmus adta és a proletáriátus sorsát, vágyait és reményeit mutatta be hatalmas beleérzéssel. Versformáiban az Ady előtti kor behatása látszik, melyeket később sem tudott levetkezni.

Őt Farkas Antal, majd Gyagyovszki Emil követte, akikből a Népszava hátterében kialakult a magyar szocialista költők első gárdája, melynek főbb alapkövei Benjámin Ferenc, Bodrogi Zsigmond, Migray József, Peterdi Andor és Tuba Károly voltak. A gárda központi témajá a munkásosztály nyomora és kiszolgáltatottsága voltak, némelyeknél szentimentalizmusba csap át, másoknál forradalmi hangulat uralkodik.

Az időszaki munkássajtó fejlődése

Ahogy a Népszava 1905 áprilisában napilappá vált, az időszaki munkássajtó is gyorsan fejlődött:

• 1904
  • Ifjúmunkás
  • Szakszervezeti Értesítő, Szakszervezeti Tanács havi folyóirata
• 1905
  • Nőmunkás
  • Világosság Nyomda, a Szociáldemokrata Párt saját nyomdája (ez megsokszorozta a szocialista szépirodalmi művek kiadását)
    • Magyar Munkás Könyvtár
    • Munkás-színpad
• 1906
  • Szocializmus, a Szociáldemokrata Párt tudományos folyóirata
  • Világszabadság, a Földmunkás Szövetség lapja
• '1907 vége
  • Népszava Olvasótára című könyvsorozat

Mindezzel a párt elsősorban új olvasóközönséget kívánt teremteni, valamint a munkástömegek kultúrális nevelését segítette elő, nem utolsó sorban lehetőséget adott a költőknek a publikációkra.

Az 1918-1919-es forradalmak irodalma

A reakciós irodalom ellentámadásai

=== stb === stb