Szemere Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szemere Pál
Szemere Pál.jpg
Született 1785. február 19.
Pécel
Elhunyt 1861. március 14. (76 évesen)
Pécel

Szemere Pál (Pécel, 1785. február 19. – Pécel, 1861. március 14.) a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, költő, író. Első költői kísérletei a Magyar Hírmondóban (180204) jelentek meg. Költeményei, cikkei a 19. század első felében és az 1850-es években a legtöbb szépirodalmi és vegyes tartalmú lapban, folyóiratban és évkönyvben jelentek meg; ezeken kívül megjelent egy ódája a Magyar Kurirban, a Tavaszi Virágokban.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szemere Ferenc és Fáy Sára fia; Budán, a Krisztinavárosban nevelkedett, ahol apja a magyar királyi helytartótanács ügyviselője volt. Iskoláit Budán, Kiskunhalason, Nagykőrösön, Pápán, Sárospatakon, Pozsonyban és ismét Patakon járta 17911804 között. 1805-ben királyi táblai jegyzőnek esküdött fel. 1808. június 4-én ügyvédi vizsgát tett. 180809-ben Schedius esztétikai előadásait hallgatta a pesti egyetemen; ekkor alakult szoros barátsága Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, kialakítva az úgynevezett triászt, ami maradandó nyomokat hagyott irodalmunk történetében; ekkor fordult felé Kazinczy Ferenc figyelme, és rendszeres levelezésbe kezdtek; ekkor ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel. 1810-ben munkatársa volt Kultsár Istvánnak, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztőjének; számára az akkor nagyhírű Neuwieder Zeitung-ot, a Tudósítások melléklapjaként fordította. 1811-ben Vida László segédje volt a magyar színháznál. 1817-ben Jenkowich Miklóssal, Fejér Györggyel és Horvát Istvánnal megalapította a Tudományos Gyűjteményt. 1818-tól 1829-ig Pest vármegye tisztikarában működött mint második alügyész. 1828-ban egyik tagja volt a nádor által kinevezett bizottságnak, amely az Akadémia tervrajzát készítette. 1831. február 16-án az MTA rendes tagjává választották a nyelvtudományi osztályba. A Kisfaludy Társaságnak 1840. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt. Pesten és Pécelen lakott, ahol 1861. március 14-én meghalt. A Magyar Tudományos Akadémiában Kazinczy Gábor tartott fölötte emlékbeszédet az 1864 januári közgyűlésén.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alkalmi versdarabkák. (Pozsony, 1802–1804).
  2. Poétai zsengék. (Pest, 1806).
  3. Az új holmi első csomójának kritikai megitéltetése. (Pest, 1810).
  4. Gedicht an den Herrn Ladislaus Vida von Felső-Pencz und Fegyvernek, als derselbe die Direction der ungr. nation. Schauspiel-Gesellschaft übernahm, und auf eigene Kosten ein Theater errichtete. Pest, 1. Hornung 1809. Übersetzt von Andreas Halitzky. Tekintetes Vida László úrhoz Sz. Szemere Pál. (Buda, 1810). (Magyar és német szöveggel).
  5. Hat sonett. Kazinczytól és Szemerétől. Kiadta Horvát István. Pest, év nélkül (1811.).
  6. Dalok azoknak a kik szeretnek. Hely és év nélkül (1812. Kétféle kiadás létezik, eltérő szöveggel).
  7. Felelet a Mondolatra néhai Bohogyi Gedeon úrnak. Pest, 1815. (Kölcsey Ferenccel írta 1814-ben, nemcsak a nyelvújítás, hanem általában az irodalmi nemesebb izlés érdekében. Somogyi Gedeonnak erre vonatkozó válasza az «Értekezés a magyar verselés módjáról» című munkájában jelent meg).
  8. A párisi adós, vígjáték 4 felvonásban. N. után franciából ford. Buda, 1841. (Színműtár II. kötet 19. sz. Előadták Pesten 1839. december 10-én, 13-án, 1840. február 24-én).
  9. Dithiramb-Argyérus és Talány-Ábrándok, melyeket elverselt egy tudós zarándok phantast comicai didactius módon Budapesten, Fóton, Péczelen, Maglódon, életének hatvanhetedik évében, kinek symboluma: Leben und Beleben. Egy füst alatt kísérletek folyó és kötött beszédben 1797–1851. Képlaki által. Szerkeszté és közli Szemere Pál. Pest, 1851. (Nem került forgalomba; csak néhány példány létezik belőle).
  10. Erdei lak mint dalverseny, és Petőfi Sándor. Szemere Pál «Tandithyramb és dalverseny» című. munkájából közli Halász Dezső. Ugyanott, 1860. (Ezt megelőzi: «Erdei lak és dalverseny» cím alatt három költemény Tompa Mihálytól, Kerényi Frigyestől és Petőfi Sándortól. Végén: «Tandithyramb» kiadása azon részvéttől függ, melyben ezen mutatvány ív részesül).
  11. Körner Tivadar, Zrinyi. Szomorújáték. Ford. Hozzá Körner Zrinyijéről. Bírálat. Irta: Kölcsey Ferencz. Bpest, 1879. (Olcsó Könyvtár 64. sz. 1818-ban fordította; egy úri társaság elő is adta a német színházban. Megjelent az Élet és Literatura I. kötetében 1826. U. ott Kölcsey bírálata is. Előadták Miskolczon, 1830. ápr. 3., Egerben ápr. 15., Székesfejérvárt 1833. szept. 1., Budán szept. 23., 1834. szept. 6., 1837. márcz. 13., Debreczenben 1835. decz. 12., Pesten a Nemzeti Szinházban 1837. okt. 14. decz. 19.).
  12. Szemere Pál munkái. Születése százados emlékünnepének alkalmából közrebocsátja a Kisfaludy-Társaság. Szerkeszti Szvorényi József. (Budapest, 1890, 3 kötet).
  • Kiadta és szerkesztette Kölcseyvel az Élet és Literatura című folyóiratot 1826–27-ben két kötet 10 részben és ennek új kötetét, a Muzariont 1833-ban, majd az Aurorát 1834 és 1835-ben Pesten.
  • Levelei Kazinczyhoz 1809-től (Kazinczy Ferencz levelezése VI–XVIII. kötet); a M. Szemle (1903. 243. l.) közli Egressy Gáborhoz írt levelét.
  • Kiadta Kölcsey Ferenc munkáit (Pest, 1832. I. kötet; több nem jelent meg) és szerkesztette ugyancsak Kölcsey Ferenc összes műveit báró Eötvös Józseffel és Szalay Lászlóval (Pest, 1840–48. 6 kötet).
  • Kéziratai «Szemere-Tár» című 36 kötetben a budapesti református egyház könyvtárában vannak.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemere Pál témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Szemere Pál témában.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]