Szent Domonkos-templomrom
| Szent Domonkos-templomrom | |
| spanyolországi műemlék | |
 | |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Santiago de Compostela-i főegyházmegye |
| Védőszent | Szent Domonkos |
| Építési adatok | |
| Építése | 1383-tól |
| Stílus | gótikus |
| Alapadatok | |
| Építőanyag | kő |
| Elérhetőség | |
| Település | Pontevedra |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Domonkos-templomrom
Pozíció Spanyolország térképén
| |
 é. sz. 42° 25′ 53″, ny. h. 8° 38′ 49″Koordináták: é. sz. 42° 25′ 53″, ny. h. 8° 38′ 49″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Domonkos-templomrom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szent Domonkos-templom romja egy gótikus stílusú templom romja a spanyolországi Galiciában, Pontevedra városában. Ma a Pontevedrai Múzeumhoz tartozik, annak legrégebbi épülete.[1]
Története[szerkesztés]
A Szent Domonkos-kolostort 1282 körül alapították, de a templomnak, amelynek romjai ma is állnak, csak 1383-ban kezdődött meg az építése, és még a 15. században is folytatódott.
Az 1830-as évek kolostorbezárási törvényei miatt 1836. december 8-án az intézményt be kellett zárni, az épületet pedig átadták egy, a Pontevedra tartománybeli megszüntetett kolostorok épületeivel foglalkozó juntának, végül 1840 májusában a városi önkormányzathoz került. Ezután női börtön, majd hospicio (szegényház) működött benne 1869-ig, ezután óvodaként is hasznosították, ám az épületek állaga mindezek alatt folyamatosan romlott: már 1846-ban is utcák kövezéséhez használták fel a kolostor építőanyagainak egy részét. 1864-ben lebontották az egyik kápolnát, 1869–1870-ben pedig a délkeleti sarkon emelkedő torony felső részét. 1874. március 12-én a Fermín Brey vezette önkormányzat szorgalmazta a romok teljes elbontását, hogy az itteni területre is ki lehessen terjeszteni a közeli Campo de la Feria nevű teret. A tervet támogatta a tartományi műemléki bizottság is, de csak azzal a feltétellel, hogy néhány értékes részt megőriznek belőle.[1]
1880 júliusában mégis a teljes lebontás mellett döntöttek, ezért tiltakozásképpen a műemléki bizottság egyik tagja, José Casal y Lois a kormányzóhoz, Filiberto Abelando Díazhoz fordult, aki elrendelte, hogy Alejandro Abreu polgármester állíttassa le a bontási munkálatokat. 1886-ban újra megkísérelték a maradványok teljes megsemmisítését, de az ismételt tiltakozások hatására mégsem tették meg.
Az 1895. augusztus 14-i törvény a megmaradt romokat nemzeti műemlékké nyilvánította, de már ez előtt egy évvel, amikor Casto Sampedro y Folgar vezetésével megalakult a Pontevedrai Régészeti Társaság, elhatározták, hogy a jövőben létesítendő városi múzeum egyik épülete lesz majd a Szent Domonkos-templomrom. A 20. század folyamán több állagmegóvási és fenntartási munkálatot végeztek a romokon.[2]
Az épület és a múzeum[szerkesztés]
Az épület gótikus eredetű részei közül még ma is látszik a főhomlokzat, néhány csúcsíves ablak, egy rózsaablak és öt, sokszög alaprajzú apszis. A bent található kiállítás főként régészeti emlékeket mutat be, köztük római kori kőlapokat, középkori szarkofágokat és őskeresztény leleteket.[3]
Képek[szerkesztés]
-
Belső látkép -
Egy oszlopfő -
Állatos díszítésű oszlopfő -
Paio Gómez de Soutomaior sírja -
Tristán de Montenegro címere
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Ruinas de Santo Domingo, 1. rész (spanyol nyelven). Museo de Pontevedra. (Hozzáférés: 2015. június 10.)
- ↑ Ruinas de Santo Domingo, 2. rész (spanyol nyelven). Museo de Pontevedra. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
- ↑ A romok a Maravillas de Galicia oldalon (spanyol nyelven). [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
