Szeghő Sándor
| Szeghő Sándor | |
 | |
| Vajda M. Pál felvétele | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1874. február 8. Budapest |
| Elhunyt | 1956. augusztus 3. (82 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Pályafutás | |
| Hangszer | orgona |
| Tevékenység | karmester, zeneszerző |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szeghő Sándor (Budapest, 1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.) karmester, zeneszerző.
Életútja
Budapesten végezte tanulmányait a Nemzeti Zenedében, tanárai voltak Gobbi Alajos és Kiss Péter. 1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti Mátyás-templom orgonistája volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett, 1925-ben I. díjat nyertek az amsterdami nemzetközi dalosversenyen, 1930-ban pedig Londonban jártak vendégszereplésen. Művei vonósnégyesek, dalok, kórusballadák.
Főbb munkái
- Bor vitéz (szimfonikus költemény, 1910);
- Báthory Erzsébet (opera; 1908, bemutatta a budapesti Operaház, 1913);
- Te Deum, Ha mi holtak feltámadunk (opera, Bp., 1942);
- Hárfaverseny (Bp., 1953);
- Gordonkaverseny (Bp., 1954).