Ugrás a tartalomhoz

Szatmári Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kolibri1803 (vitalap | szerkesztései) 2021. április 8., 22:10-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források sablonba)
Szatmári Jenő
Született1892. január 23.
Budapest
Elhunyt1953. március 11. (61 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaHollay Kamilla
SzüleiSzatmári Mór
Foglalkozása

SablonWikidataSegítség

Szatmári Jenő (Budapest, 1892. január 23.[1] – Budapest, 1953. március 11.)[2] újságíró, forgatókönyvíró. Szatmári Mór fia, Hollay Kamilla férje.

Élete

Szatmári Mór és Hirsch Lenke fia. A középiskolát Budapesten, az egyetemet Berlinben végezte. Az első világháború előtt Berlinben került kapcsolatba a filmszakmával. Több budapesti napilap (Világ, Az Est) berlini tudósítójaként dolgozott. 1934-ben visszatért Magyarországra. Több külföldi hírügynökség budapesti megbízottja volt. 1939 és 1944 között a zsidótörvények miatt csak álnéven dolgozhatott. A Külföldi Laptudósítók Szindikátusának elnöke volt, ezért 1947-ben hazaárulás vádjával letartóztatták.[3] 1949–50-ben a Kis Újság külpolitikai szerkesztője volt. A börtönben halt meg.

Felesége Hollay Kamilla volt, akivel 1924. október 4-én Charlottenburgban kötött házasságot.[4]

Filmjei

Forgatókönyvíró

  • Légy jó mindhalálig (1936)
  • Én voltam (1936)
  • Szenzáció! (1936, Keleti Mártonnal)
  • 5 óra 40 (1939, Babay Józseffel)
  • Hat hét boldogság (1939, Várkonyi Zoltánnal)
  • Fűszer és csemege (1939)
  • Sarajevo (1940, Radványi Gézával)
  • Kísértés (1941, Bónyi Adorjánnal)
  • Jelmezbál (1942)
  • Nászinduló (1943, Fendrik Ferenccel)
  • Gyanú (1944, Farkas Zoltánnal)
  • Egy fiúnak a fele (1944, Kerekesházy Józseffel)

Jegyzetek

Források