Szatmár (keresztnév)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szatmár[1] régi magyar személynév, talán a török sat- szóból ered, aminek a jelentése: elad, kereskedik.[2]
Gyakorisága [szerkesztés]
Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfi név között.[2][3][4]
Névnapok [szerkesztés]
Híres Szatmárok [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által alkalmazott utónév-engedélyezési alapelvek (Hozzáférés 2010. augusztus 20.)
Források [szerkesztés]
- Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke (Hozzáférés: 2011. május 1.)
