Szabó Gergely
| Szabó Gergely | |
| Született | 1921. szeptember 2.[1] Kisújszállás[1] |
| Elhunyt | 2000. december 6. (79 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1946) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szabó Gergely (Kisújszállás, 1921. szeptember 2. – Budapest, 2000. december 6.) vegyipari miniszter.
Élete[szerkesztés]
Paraszti családban született. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Bolyai Népi Kollégium (1941–1942), illetve a Győrffy István Népi Kollégium tagjaként (1942–1946) folytatott tanulmányokat, 1946-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1945-ben szülőhelyén polgármesteri titkár, majd a MADISZ szervezési osztályán dolgozott. 1945-ben lett a Magyar Kommunista Párt tagja, három hónapos pártiskolát végzett. A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége főtitkára 1946–1948-ban. 1947-től másfél évig a moszkvai Mengyelejev Kémiai Technológián ösztöndíjasként dolgozott, majd tanulmányait megszakítva hazajött. Rövid ideig a Chinoin Gyár vegyésze volt, majd 1949. szeptembertől a Szervetlen Vegyipari Központban osztályvezető. Onnan került a Nehézvegyipari Központba, ahol vezérigazgató-helyettes lett. 1951-től a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Szerves Vegyipari Főosztály műszaki osztályvezetője, majd 1951. augusztusban kinevezték a vegyipari osztály főosztályvezetőjévé. 1952. december 6-án vegyipari miniszterré, 1953. július 4-én nehézipari miniszterré nevezték ki. 1954. október 9-én lett vegyipari és energiaügyi miniszter-helyettes, majd 1955. január 21-én a Minisztertanács titkárságvezetője. 1956. július 30-ától a Hegedüs-, illetve a második Nagy Imre-kormányban az ismét önállósult vegyipari tárca vezetője 1956. október 31-ig. Az MDP Központi Vezetőség póttagjává 1954. május 30-án választották meg. A KV Ipari és Közlekedési Osztály vezetője 1955. áprilistól 1956. augusztusig volt. 1957. márciusban kizárták az MSZMP-ből, kérésére az 1960-as évek elején vették vissza. Szakmájában helyezkedett el, a Petrolkémiai Beruházási Vállalat igazgatójaként, 1966–1977-ben jelentős szerepet játszott Leninváros vegyipari létesítményei létrehozásában.
Tagságai[szerkesztés]
- 1953-1958 között a Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke.[2]
Díjai[szerkesztés]
- Állami díj (1975)[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
- ↑ Móra László A Magyar Kémikusok Egyesületének 90 éve. Magyar Kémikusok Lapja, 1997. (52. évf.) 5. sz.
- ↑ Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 405. o. ISBN 963-9257-15-X