Spanyol csupaszcsiga
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Arion vulgaris (Mabille, 1868) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Spanyol csupaszcsiga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol csupaszcsiga témájú kategóriát. |
A spanyol csupaszcsiga (Arion vulgaris) a tüdőscsigák rendjébe tartozó csigafaj.
Előfordulása
Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelen csiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert. A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi (Kőszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki előfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (bizonyító példányok hiányában) törölte a magyar faunalistáról, de várható előfordulásukat valószínűsítette. Az első A. rufus példányokat 1980-84-ben Barcson, az Arion lusitanicus első egyedeit 1985-ben Sopronban gyűjtötték. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről (több helyről) erős kártételüket jelezték. A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges. A spanyol csiga az Ibériai-félszigetről származik, az 1990-es évek elejére északon elérte Skandináviát, keleten Ausztriát. Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. A szúrós, büdös növényeken kívül minden zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.
Élőhelye
Rét, láp, cserjés, erdő, kert. A parlagon hagyott területek és az elhanyagolt, gondozatlan kertek, vízlevezető csatornák partszegélye kiváló életteret biztosít a házatlan csigák tömeges szaporodásához, illetve a szomszédos földterületekre történő szétterjedésükhöz.
Jellemzése
A zöld növényi részeket reszelőnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A földalatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges „kirágások” jelzik a gumókon, karógyökereken. A házatlan csigák károsítását tavasztól őszig megfigyelhetjük.
A házatlan csigák egy- illetve kétnemzedékűek, a nemzedékek összefolynak a fejlődési stádiumok klímafüggősége és a hosszú tojásrakási időszak miatt. A legnagyobb mennyiségű tojást nyár végén, ősszel rakják a talaj felső rétegébe, levelek alá, a talaj felszínére. A meszes burokban lévő petékből közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek ki a fiatal csigák.
Védekezés ellenük
.jpg)
Spanyol csupaszcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is. Hatásos lehet a vízelvonó szerek – só, mész – használata. De a csiga besózása állatkínzás és környezetszennyezés. Létezik biológiai fegyver is, az Indonéziában tojástermelésre kinevelt „indiai” futókacsa (Anas platyrhynchos f. domestica), ami megeszi a spanyolcsigát. Nyugat-Európában sok ilyen kacsát tartanak, és bérbe adják a csiga elleni védekezésre. Hazánkban a spanyol csupaszcsiga honos természetes ellenségei a fogoly, a fácán, a vakond, a sün, futóbogarak, elsősorban futrinkafélék, bábrablók, barna- és zöldvarangy, ásóbéka, tarajos gőte és lábatlan gyík.
A kémiai védekezés a csigaölő szerek alkalmazását jelenti. Szántóföldi és kertészeti kultúrákban (palántaágyban és üvegházban) zöldségfélék, dísznövények védelmére ez gyakran használt módszer.
Egyéb védekezési tippek:
- A védendő területen kívül is összecsalogathatjuk a csigákat
- termőhely kiválasztásakor kerüljük a mély fekvésű, vizenyős területeket.
- csigakerítést helyezhetünk ki a betelepedés irányára merőlegesen, megakadályozandó a csigák bejutását a védendő területre. Készíthető fémlemezből is, min. 20 cm magasságú legyen, tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel – a perem a csigák bevándorlásának irányába nézzen.
- a villanypásztor elvén működő csigakerítés is szóba jöhet, a huzalokba vezetett áram megakadályozza a csigák továbbjutását.
