Spaits István

Spaits István (Körmend, 1742. december 16. – Székesfehérvár, 1804. március 24.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap, később gimnáziumi igazgató.

Élete

Budán a szónoklati osztályt elvégezvén, 1760. október 28-án Trencsénben a Jézus Társaságba felvételt nyert. Pappá szentelése után a humaniorákat tanította Nagyszombatban. A rend feloszlatását követően (1773) mint az Esztergom-főegyházmegye papja, a humaniorákat tanította Budán és Pesten. 1792-től székesfehérvári gimnáziumi igazgató volt. 1802. szeptember 27-én a jénai mineralógiai társaság tagjává választotta. Ásványgyűjteményét és könyveit halála előtt Szentmártonba (más forrás szerint Pannonhalmára) küldte.

Fejér szerint több ódát írt; magyar költeménye van a Zeitschrift von u. für Ungernben (V. 323. 1.).

Munkája

• In obitum Mariae Theresiae augustae quum ei regia universitas Budensis ritu solemniori parentaret. Budae, 1781

Földabrosza is megjelent, «mely a tudományoknak Mária Therézia alatt elrendeltetett állapotjokat mutatja.» (Ism. Révai Miklós a Magyar Hirmondóban (1784. 1. sz.).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  
• Magyar katolikus lexikon

További információk

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002
• Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893