Sorraia póni
| Sorraia | |
 |
|
| Sorraia vadló | |
| Származási hely |  Portugália |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Szürke vagy fakó, jegyek nélkül, fekete hátszíjjal |
| Jellemzők | A nyak rövid, erős, mellkasa mély, a farok mélyen tűzött |
| Marmagasság | 123-133 cm |
| Fejforma | Hosszú, konvex fej |
| Eredete | Jégkorszakot megelőző időkből származik |
| Élettere | Mediterrán éghajlat |
| Hasznosítása | Mezőgazdasági munkákra használják, |
A sorraia Dél-Ibéria utolsó, máig fennmaradt vadlófajtája. A Sor és Raia folyók (Sør-Raia) mentén őshonos, nevét is innen kapta.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A fajtát, mint a vadlovak utolsó leszármazottját Európában, 1920-ban Ruy d'Andrade portugál tudós fedezte fel. Ruy d'Andrade kutatásaiban rámutatott arra, hogy egyes Sorraia lovak erős hasonlóságot mutatnak a Lusitano, andalúz és Barb lovakkal. Ez elsősorban a fogak és a koponya hasonlóságában bizonyított. A modern technológia előnyeit kihasználva a tudós DNS-elemzést végzett, amivel közelebb jutott a fajta eredetéhez. D'Andrade arra a következtetésre jutott, hogy a Sorraia vadon élő őse az andalúz és Lusitano fajtáknak és rokonságban áll a Prewalski lóval, ezáltal felbecsülhetetlen genetikai értékeket hordoz. Hardy Oelke szintén DNS vizsgálatokat végzett és bebizonyította a kapcsolatot az Iberian Sorraia és az Észak-Amerikai Sorraia Musztángok között.
Jellemzése [szerkesztés]
Vérmérséklete szerint melegvérű, marmagassága bottal mérve 122-123 cm között van. Testfelépítésére a kompakt test, rövid, erős nyak, hosszú, enyhén konvex fej a jellemző. Figyelmes, nem túl nagy szemei vannak, jól izmolt, gömbölyű fara. Színe szürke vagy fakó, jegyek nélkül, fekete hátszíjjal.
Hasznosítása [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sorraia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
