Simion Bărnuțiu
| Simion Bărnuţiu | |
 | |
| Született | 1808. július 21. Oláhbaksa |
| Elhunyt | 1864. május 28. (55 évesen) Almásszentmihály |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | román |
| Foglalkozása | történész, filozófus, jogász, liberális politikus |
| Iskolái | Paviai Egyetem |
| Sírhelye | oláhbaksai görögkatolikus templom |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Simion Bărnuţiu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
Simion Bărnuţiu (Oláhbaksa, 1808. július 21. – Almásszentmihály, 1864. május 28.) erdélyi származású román történész, akadémikus, filozófus, jogász, és liberális politikus, az 1848-as forradalom idején az erdélyi román nemzeti mozgalom legradikálisabb vezetője.
Élete[szerkesztés]
Politikai szerepvállalása[szerkesztés]
Tárgyalni sem volt hajlandó Magyarország és Erdély uniójáról, addig, míg az erdélyi románságot államalkotó nemzetként el nem ismerik. Szerinte a nemzeti jogok kiharcolása előbbre való, mint a gazdasági-társadalmi átalakulás. Az 1848. március 25-i román proklamációban mindenekelőtt egy román nemzeti gyűlés összehívását és azt követelte, hogy a románság legyen Erdély negyedik törvényes nemzete, a jobbágyság töröltessék el. A kiáltvány így végződött: „Örökre átkozott legyen az a román, ki uniót mer kötni mindaddig, míg el nem lesz ismerve a román, mint politikai nemzet.”
1848. május 15-én a Balázsfalván tartott román nemzetgyűlésen az ő szelleme vált uralkodóvá, s egyik alelnökként a gyűlés főtárgyát is az ő beszéde alkotta. E beszéd szellemében fogalmazták meg a román nemzet politikai programját. A program lényege a 16. pontban van: „A román nemzet kéri, hogy az országban lakó többi nemzet a Magyarországgal való uniót ne vegye addig tárgyalás alá, míg a román nemzet is nem lesz alkotmányos nemzet, tanácskozó és határozó szavazattal az ország törvényhozásában, és ha az erdélyi országgyűlés nélküle mégis belebocsátkoznék az unió tárgyalásába, akkor a román nemzet ünnepélyesen tiltakozik ez ellen.”
Az ő nézetei alapján az erdélyi románság Béccsel kívánt összefogni. 1848/1849-ben az osztrák szövetségben bíztak és a császáriakat támogatták. A szeptember 16–28. közötti második balázsfalvi román gyűlés követelte a nemzetiségek egyenjogúságát kimondó osztrák alkotmány Erdélyre történő kiterjesztését, s elhatározta a román lakosság mozgósítását és felfegyverzését. Ez indította el Erdélyben, a sok áldozattal járó magyar–román polgárháborút.
Az erdélyi magyarság politikai vezetői az erdélyi románság jelentős szellemi fejlődéséről és érzelmi átalakulásáról csak az 1848/1849-ben bekövetkező események hatására vettek tudomást.
Források[szerkesztés]
- Keith Hitchins, Românii, 1774–1866, Humanitas, Bucharest, 1998 (translation of the English-language edition The Romanians, 1774–1866, Oxford University Press, USA, 1996)
- Gheorghe Panu, Amintiri de la "Junimea" din Iași, Ed. Minerva, Bucharest, 1998 (with an introduction by Z. Ornea)
További információk[szerkesztés]
- Simeon Barnutiu (1808-1864), by Keith Hitchins and Apostol Stan, September 3, 2004, at the Encyclopedia of 1848 Revolutions.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Simion Bărnuţiu című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}