Ugrás a tartalomhoz

Selyemkóró (növényfaj)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szalakóta (vitalap | szerkesztései) 2020. október 13., 20:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (mézelés vissza)
Selyemkóró
Selyemkóró félérett termésekkel
Selyemkóró félérett termésekkel
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Angiospermatophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Meténgfélék (Apocynaceae)
Alcsalád: Selyemkórófélék (Asclepiadoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Asclepiadeae
Alnemzetség-
csoport
:
Asclepiadinae
Nemzetség: Selyemkóró (Asclepias)
Faj: A. syriaca
Tudományos név
Asclepias syriaca
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Selyemkóró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemkóró témájú médiaállományokat és Selyemkóró témájú kategóriát.

A selyemkóró vagy tejelőkóró,[1] illetve selyemfű (Asclepias syriaca) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó selyemkóró (Asclepias) növénynemzetség Magyarországon előforduló egyetlen faja. Észak-amerikai eredetű, eredetileg a textilipar számára hozták az országba, agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. Mézelőként ugyan kiváló („selyemfűméz”, „vaddohányméz”), de az őshonos fajok kiszorításával összehasonlíthatatlanul több kárt okoz. Özönnövény, irtása törvény alapján kötelező.[2]

Elnevezései

Köznyelvi magyar elnevezései: selyemkóró,[3] közönséges selyemkóró,[3] selyemfű,[3] pamutkrepin[3]

Élőhelye

Főleg az alföldi homokos talajokon terjed.

Jellemzői

Virága kellemes illatú. Termése 8–11 cm hosszú, ívelten elkeskenyedő csúcsú tüskés toktermés, sok repítőszőrrel rendelkező maggal.

Életmódja

A selyemkóró mérgező növény, de ez a méreg nem hat a bűzpillefélékre, ami miatt a hernyóinak ez az egyetlen tápnövénye. Mi több, a mérget mind a hernyók, mind az imágók elraktározzák, és ettől maguk is mérgezővé, illetve íztelenné válnak, amire a potenciális ragadozókat feltűnő színeikkel és mintázatukkal figyelmeztetik.

Képcsarnok

Jegyzetek

  1. Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 35.
  2. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000043.FVM
  3. a b c d Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 225., 307. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  

Források

További információk