Scherf Emil
| Scherf Emil | |
| Született | 1883. június 4.[1][2] Trento |
| Elhunyt | 1967. július 14. (84 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1911, vegyészmérnöki tudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (17/1-1-477)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Scherf Emil (Trento, 1883. június 4. – Budapest, 1967. július 14.) vegyészmérnök, hidrogeológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa.
Életrajza[szerkesztés]
Scherf Emil 1889. június 4-én született az olaszországi Trentóban. 1911-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, A földtan iránti érdeklődését Schafarzik Ferenc geológus professzor keltette fel. majd az agrokémiai tanszéken dolgozott az I. világháború kitöréséig. A világháborúban végig katona volt. 1920-ban került be a Magyar Királyi Földtani Intézetbe, ahol a kiváló agro-főgeológus Treitz Péter mellett dolgozott. 1924-ben a budapesti Tudományegyetemen földtanból szerzett doktori fokozatot. Sokoldalú felkészültsége és kiváló képességei alapján pedig még ugyanebben az évben Rockefeller-ösztöndíjat is kapott; két és fél évig a zürichi Műegyetemen a nemzetközi hírű Georg Wiegner professzor mellett dolgozott. Visszatérve a Földtani Intézetbe főgeológusként dolgozott nyugdíjba vonulásáig, további kutatási megbízásokkal pedig élete végéig.
Munkássága[szerkesztés]
A magyar medence negyedkori földtani történetével foglalkozott. 1939-től a kárpáti duzzasztógátak műszaki geológusa lett. Kitűnő talajvegyész, az Alföld fáradhatatlan kutatója volt. 1944-ig nyugdíjazásáig főgeológus, ettől kezdve haláláig szakértőként működött különféle nyersanyagkutatási programokban. Több szabadalmi eljárását jegyezték be. Legismertebb szabadalma a kálisó hazai kinyerésére munkaközösségben kidolgozott, elfogadott és jutalmazott eljárás. Sok évtizeden át volt a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi, a Hidrológiai Társulat választmányi, majd tiszteletbeli tagja, a Bogdánfy-díj kitüntetettje.
Főbb munkái[szerkesztés]
- Hévforrások okozta kőzetelváltozások a Buda-Pilisi hegységben (Hidrológiai Közlöny, 1922)
- A Szabolcs megyei sósvizek geológiai, hidrológiai és chemicai viszonyai (Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1947–48. évi munkálatairól, 1948)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13518.htm, Scherf Emil, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Székyné Fux Vilma: Dr. Scherf Emil emlékezete (Földtani Közlöny, 1969)
További információk[szerkesztés]
- A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2000. Összeáll. és szerk. Marczell Ferenc. [Bp.], Magyar Hidrológiai Társaság, 2000.
- Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- Erdélyi M.: Dr. Sch. E. (Hidrológiai Közl., 1968);
- Székyné Fux Vilma: Dr. Sch. E. emlékezete (Földtani Közl., 1969).