SMS Pluto
| SMS Pluto | |
| Hajótípus | szivattyús mellékhajó |
| Tulajdonos | császári és királyi haditengerészet |
| Pályafutása | |
| Építő | Stabilimento Tecnico Triestino |
| Ára | 114000 korona |
| Építés kezdete | 1897 május |
| Szolgálatba állítás | 1897. november 6. |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 99 tonna |
| Hossz | 24,6 méter |
| Szélesség | 5,6 méter |
| Merülés | 2,3 méter |
| Teljesítmény | 200 lóerő |
| Sebesség | 10,7 csomó (19,8 km/h) |
| Fegyverzet | nincs |
| Páncélzat | nincs |
| Legénység | 2 tiszt + 16 fő legénység |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az SMS Pluto az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének szivattyús mellékhajója volt 1897–1918 között.
Építése, felszerelése[szerkesztés]
A hajó gerincét 1897 májusában fektették le a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban, az építési munkálatok szeptemberre fejeződtek be. 1897. november 6-án állították szolgálatba. A Plutot nagy teljesítményű Worthington duplex szivattyúkkal látták el, teljesítményük 150 tonna tengervíz volt óránként. A berendezést szivattyúzásra (pl. víz eltávolítása hajótestből) és tűzoltásra egyaránt alkalmazni lehetett.
Pályafutása[szerkesztés]
1898-ban az SMS Bellona alárendeltségébe került, amely a gépészek iskolahajójaként szolgált. Későbbi pályafutása során is a polai gépésziskola állományába tartozott.
1900. március 3. és 6. között részt vett az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási RT Szent István nevű gőzösének mentésében. A Szent István Fiuméből indult Glasgow-ba 3000 tonna liszttel a fedélzetén, azonban éjszaka hóviharba került és Medolinonál zátonyra futott. A szerencsétlenül járt hajót a Pluto és a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság Előre nevű vontatója próbálta levontatni a zátonyról.[1][2]
1902. szeptember 1-3. közt partraszálló gyakorlaton vett részt az Isztriai-félszigeten, amelyet az uralkodó is megtekintett.
1904. május 3-6 között részt vett a Magyar Horvát Tengeri Gőzhajózási RT (Ungaro-Croata) Dalmazia nevű gőzösének mentési munkálataiban. A hajó a Rab-sziget mellet, a Delfin-foknál futott zátonyra.[3]
1911. január 28-tól szolgálaton kívül helyezték, hogy kazáncserét végezzenek rajta.
1917 május 20. és 24. között részt vett az SM U-5 tengeralattjáró kiemelésében.[4] A búvárnaszád május 17-én aknarobbanás következtében süllyedt el a Fasana-csatornában.
1918. január 19-től a Tender 99 nevet viselte. 1920-ban az olasz királyi haditengerészet kapta meg, itt Volosca néven szolgálatba állították. 1945-ben még kikötői szolgálatra alkalmazták, további sorsa nem ismert.
A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pesti Napló 1900.03.06. 8. o.
- ↑ Pesti Napló 1900.03.07. 7. o.
- ↑ Magyarország 1904.03.31. 5. o.
- ↑ Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-18. Wien, 1933. 568. o.
- ↑ AT-OeStA/KA Marine NMA Marineschiffspläne Sch III/4. (Hozzáférés: 2023. december 1.)
Források[szerkesztés]
- Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe - Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN: 978-3-7083-0052-8
- Tengerészet. Tansegédlet a hadsereg és honvédségek tisztjei és tiszti iskolái számára. Budapest, 1914. Fordította: Reményi Ferenc.