Rendezett tanácsú város
A rendezett tanácsú város (rövidítve: r.t. város) a magyar közigazgatásban 1870 és 1929 között a városok egyik jogi kategóriája volt.
Létrejöttük
Az ún. községi törvények (1870:42.tc., 1871:18. tc. és 1886:22. tc.) folyományaként azokból a mezővárosokból és kisebb szabad királyi városokból, amelyeknek nem volt gazdasági erejük önálló törvényhatóság alkotására (mint a törvényhatósági jogú városok), rendezett tanácsú városok jöttek létre. Ezek nem tartoztak járási szervezetbe, hanem közvetlenül a vármegyei hatóság alá voltak rendelve.
Szervezetük
Legfőbb szervük a városi tanács volt, első tisztviselője a polgármester. A városi elöljáróság a polgármesterből, a főjegyzőből, aljegyző(k)ből, tiszti ügyészből, levéltárnokból stb. álltak. A városi tanács hatáskörébe tartoztak a „belügyek”, azonban a városi elöljáróság csak elsőfokú közigazgatási szervként járhatott el.
A kategória megszűnése
A rendezett tanácsú városok jogi kategóriáját az 1929:30. tc. megyei városra változtatta.
Lásd még
Források
- Magyar Történelmi fogalomtár (szerk. Bán Péter; Gondolat, 1989)
