Rajk László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rajk László
Rajk László 1947.jpg
Rajk László beszél. (1947.)
A Magyar Népköztársaság belügyminisztere

Született 1909. március 8.
Székelyudvarhely
Elhunyt 1949. október 15. (40 évesen)
Budapest
Párt MKP, MDP

Foglalkozás politikus
diplomata
Vallás ateista
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rajk László témájú médiaállományokat.

Rajk László (Székelyudvarhely, 1909. március 8.Budapest, 1949. október 15.) politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bekapcsolódása a kommunista mozgalomba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy tizenegy gyermekes erdélyi szász család kilencedik gyermeke. Apja Reich József, díszes női csizmákra szakosodott csizmadiamester, anyja Mészáros Vilma.[1] Rajk Endre nyilas politikus testvére. A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceumban kezdte el tanulmányait, majd 1929-től az Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán magyar-francia szakon tanult. 1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, 1931-ben tagja lett a KIMSZ-nek és a KMP-nek. Illegális politikai tevékenysége miatt többször letartóztatták. Tanulmányait nem folytathatta, 1933-tól építőmunkásként dolgozott. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetőjeként egyik szervezője és irányítója volt az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak.

1936-ban a párt utasítására Prágába, innen 1937-ben Spanyolországba ment, részt vett a polgárháborúban. A Nemzetközi Brigádok magyar zászlóaljának politikai biztosa és párttitkára volt, a harcokban súlyosan megsebesült. 1939-ben, a második spanyol köztársaság bukása után Franciaországba menekült, ahol internálták.

1941 őszén pártutasításra hazatért, majd az 1945 után feleségül vett Földi Júlia lakásában bujkált. Még abban az évben itthon letartóztatták és internálták. Csaknem két és fél évig raboskodott Budapesten, majd Kistarcsán. 1944. szeptemberi szabadulása után a párt Központi Bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője, az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója lett. Ő készítette el e két munkáspárt előzetes megegyezése alapján a Magyar Front akcióegység-programját, amelyet 1944. október 10-én írtak alá. 1944 decemberében a nyilasok ki akarták végezni, ezért Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták, de bátyja, Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárására nem ítélték halálra.

1945. május 13-án hazatérve bekapcsolódott a pártmunkába és az országos politikába, tagja lett az MKP valamennyi vezető testületének, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, országgyűlési képviselő volt. 1945. májusától novemberéig a budapesti pártbizottság titkára, majd 1945 novemberétől 1946. március 1-jéig az MKP főtitkárhelyettese lett.

Belügyminiszter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946. március 20-tól belügyminiszter volt. E posztján a "fasiszta és reakciós csoportok" üldözése címén létrehozta az ÁVÓ-t, és számos vallásos, nemzeti és demokrata szellemű intézményt és szervezetet tiltott be, illetve oszlatott fel (mintegy 1500-at), megrendezte az első koncepciós pereket. Az első ilyen per Pócspetrin volt.[2] Belügyminiszteri utasítására engedték ki az 1947-es "kékcédulás" választásokon törvénytelen szavazataik miatt Ries István igazságügyi miniszter által letartóztatott kommunista szavazókat. 1948. március 20-án a Magyar–Jugoszláv Társaság elnöke lett, korábban alelnök volt. 1948. augusztus 5-én váltották le a belügy éléről, és lett külügyminiszter 1949. május 20-áig. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (első osztály) tüntették ki.

A Rajk-per[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajkot szimpatikusnak találtam. Emberformája volt. Valahogy az összes Moszkvából, Sztálin árnyékából jött kommunistában, Nagy Imre kivételével, volt valami embertelen. Ez vonatkozott Rákosira, Gerőre, némileg Révaira is, és főleg Farkas Mihályra
Bibó István

1949. május 30-án a kommunisták közti népszerűségére féltékeny Rákosi Mátyás és köre nyomására, koholt vádak alapján (kémkedés az imperialistáknak, együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével) tartóztatták le. A per valódi oka Rákosi vetélytárstól való félelme[j 1], illetve a korábbi magyarországi kommunisták és moszkoviták közti konfliktus kiéleződése volt. Farkas Mihály és Péter Gábor ugyancsak erős ellenérzésekkel viseltettek Rajkkal szemben.[j 2] Rákosi az áldozat kiválasztásakor eleinte a mezőgazdaságban különutas Nagy Imre, illetve a népszerű Rajk között ingadozott, ám mivel Nagynak jó kapcsolatai voltak a moszkvai pártvezetésben, ezért az ő áldozatát nehezebb lett volna megindokolni.

Rajkot a Svábhegyre, egy Eötvös úti titkos ÁVO-villába szállították, ahol ügyének több szereplőjét már fogva tartották. Az első héten pszichikai ráhatással, kifárasztással, a kínzások hatására megtört, rá terhelő vallomást tett "tanúkkal" való szembesítéssel próbálkoztak nála, ő azonban ártatlanságát hangoztatta, és kérte, hogy beszélhessen Rákosival.[j 3] A párt első titkára erre nem volt hajlandó, de június 7-én késő este odaküldte két miniszterét. Vallató elvtársai, Kádár János belügy- és Farkas Mihály honvédelmi miniszter igyekeztek meggyőzni Rajkot, hogy a per célja csak megfélemlítés lesz, és a halálos ítélet végrehajtására nem kerül sor. Rajk önkritikát gyakorolt, elismerte, hogy miniszteri működése során ugyan követett el hibákat, de a kémkedés vádját nem volt hajlandó vállalni. Farkas Mihály az eredménytelen próbálkozás után verette meg először, azonban Rajk ekkor még a brutális bántalmazások ellenére is minden vádat tagadott.[j 4] A vád tehát változatlanul igen gyenge lábakon állt, a "bizonyítékok" még egy koncepciós ügyhöz sem bizonyultak elegendőnek, ezért Rákosi tanácsért Moszkvába utazott.[j 5]

Ekkor kapcsolódtak be az ügybe a szovjet tanácsadók; Mihail Belkin altábornagy, az MGB közép-európai főnöke, Georgij Jevdokimenko ezredes és Poljakov alezredes. Bár több kihallgatást ők vezettek, nevük a fennmaradt jegyzőkönyvekben nem került rögzítésre. Megjelenésükkel véget vetettek a gyanúsítottak fizikai bántalmazásának,[j 6] ám akárcsak a magyar vizsgálók, a nagypolitikai elvárásait illetően ők is tanácstalanok voltak. Péter Gábor és Szücs Ernő Belkin altábornagy beleegyezésével levelet írt Viktor Abakumovnak, a szovjet állambiztonsági minisztérium akkori vezetőjének, hogy figyelmeztessék: Rákosi provokációra készül. A Belkin különgépén Moszkvába juttatott levélre azonban nem érkezett válasz.[j 7] (Az évekkel később Rákosi kezébe került levél váltotta ki Péter Gábor 1953-as letartóztatását.[j 8][j 9]) Belkinék a koncepciót Sztálinnal kidolgozó Rákosival együttműködve, a szovjet politikai érdekeknek megfelelően hangolták át az ügyet. A per célja immár a Titóval szembeni szovjet szembenállás felé történő szolidaritás hangsúlyozása volt, Rajkot és társait pedig az 1948-ban kiátkozott jugoszláv kommunistákkal való kapcsolattartással vádolták. Rajk ekkor minden ellene felhozott képtelen vádat beismert.

A per vádiratát maga Rákosi Mátyás, a párt főtitkára készítette, és Sztálin hagyta jóvá. A tárgyalásvezető bíró az a Jankó Péter volt, aki előtte már számos népbírósági perben is elnökölt. Ekkoriban hangzott el a pártvezér hírhedtté vált dicsekvése: „megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött”. Rákosi a per idejére a dolgozószobájában külön hangszórót szereltetett fel, amin végigkísérhette a tárgyalás menetét, illetve egy külön telefonvonalat, amin a helyszínen levő Péter Gáboron keresztül folyamatosan instruálta a bíróságot – de a vádlottakat és a védőket is.[j 10] A bírósági tárgyalást rádión közvetítették. A perben a népbíróság szeptember 24-én népellenes bűntett és hűtlenség vádjával három halálos ítélet hozott (az egyik a Rajké. Szinte tragikomikus jogi szemmel, hogy Rákosi az 1948. évben, tehát az ún. fordulat évében meghirdette: az 1949-ben életbe lévő alkotmány folytán a jogszabályok alkalmazása terén beáll a diszkontiunitás, tehát az 1945. év előtti jogszabályok hatályukat vesztik. Ezt mellőzve Rajkot és társait a Horthy rendszer jogszabálya, a hűtlenségről és kémkedésről szóló 1930.évi III. tc. alapján ítélték el.[3] A per után a Szovjetunió majd az összes népi demokrácia felmondta szerződéseit az „imperialista bérenc” Jugoszláviával. Az ítéletet október 15-én hajtották végre. Felesége öt évi börtönbüntetést kapott, gyermekük nevelőintézetbe került, ahol „Kovács István”-nak hívták. Senki nem tudta, ki ő valójában. Rajk és társai perével kezdődött meg a tisztogatás a sztálini és a szovjet példát követve a párt belső köreiben is.

Rehabilitálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajk László sírja Budapesten. Kerepesi temető: 11-10-4/a. Varga Imre alkotása.

Még 1955 júliusában rehabilitálták, ugyanis Rákosinak nem sikerült leállítani a kommunista rendszer által korábban elkövetett törvénytelenségek felülvizsgálatát, s ebbe beletartozott Rajk László pere és kivégzése is. A szovjet-jugoszláv kibékülés és az SZKP – Sztálin bűneit feltáró – XX. Kongresszusa után Rákosi helyzete tarthatatlanná vált. Elismerte a Rajk-perrel kapcsolatos személyes felelősségét is.

1956 tavaszán Rajk Lászlóné Földi Júlia el akarta temetni a még akkor is temetetlen férjét. Hosszas egyeztetés után 1956. október 6-ára engedélyezték a rehabilitált Rajk László és társai nyilvános újratemetését a Kerepesi temetőben. A temetés százezres tömegdemonstrációvá vált. Utána az egyetemisták rendszer elleni tüntetést szerveztek.

Az 1956-os forradalom bukása után Kádárék két évre Romániába deportáltatták az özvegyet és gyermekét, ifj. Rajk Lászlót. Nagy Imrével együtt tartóztatták le őket, és ők is bent voltak a jugoszláv követségen.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rajk Lászlót még Reich Lászlóként anyakönyvezték. Az erősödő nemzeti öntudat hatására az apa az 1910-es évek elején a család nevét Rájk-ra magyarosította. Az első világháborút követően a gyerekek a lágyabb hangzású Rajk változatot kezdték használni. Lásd: Shield, Duncan. A Rajk fivérek, fordította: Pető Márk, Budapest: Vince Kiadó, 19. o. ISBN 9789639731028 (2007) 
  2. Az ÁVO titkos villájában kínozták
  3. A Budapesti Népbíróság ítélete Rajk László és 5 társa ügyében.Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2.kötet. Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest 1993. 385.oldal.
  1. "Lukács György hagyatékából előkerült egy pársoros feljegyzés: „… meg kell mondanom: soha nem tapasztaltam, hogy Rajk László elvi ellenzéki álláspontot képviselt, még kevésbé azt, hogy ellenzéket akart volna szervezni… Ha tehát az egész Rajk-ügyre visszatekintek, mindig erősödik az a meggyőződésem, hogy az ellene indított per tisztán preventív jellegű volt. Rajknak komoly kapcsolatai voltak a dolgozó tömegekkel, sohasem volt egyszerűen apparátus ember, Rákosiék tehát, amikor az 1949-es fordulatot végre akarták hajtani, preventív okokból távolították el Rajkot, erőszakosan, kiagyalt ürügyek felhasználásával.”"Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis, 177. o. ISBN 9639291013 (2001) 
  2. "Farkas Mihály kiszemelte magát Rákosi utódjának és Rajkot tekintette fő vetélytársának, de azért is ellentétbe kerültek, mert Farkas honvédelmi miniszterként is szerette volna kezében tartani a BM és az ÁVH irányítását, Rajk pedig ezt nem fogadta el, saját elképzeléseit igyekezett érvényesíteni. A következő két belügyminiszter is Farkas áldozata lett. Péter Gábornak hatásköri ellentétei voltak Rajkkal, aki nem akarta tudomásul venni, hogy az ÁVH-t ellenőrző miniszteri hatásköre csak formális, Pétert Rákosi, Farkas és szovjet „tanácsadói” irányítják."Hajdu Tibor (1995.). „Farkas és Kádár Rajknál, 1949. június 7-én”. História (07). Hozzáférés ideje: 2009. október 26.  
  3. "Első kihallgatásain Rajk igyekezett pártszerű önkritikát gyakorolni, tehát elismerte, hogy hibákat követett el, tévesen ítélte meg munkatársait, belügyminiszterként károkat okozott. De keményen tagadott minden tudatos kártevő tevékenységet, kémkedést, ezek nélkül pedig mégsem lehetett egy kirakatper elsőrendű vádlottja. Egy héten át pszichikai eszközökkel próbálták megtörni, sikertelenül. Két levelet írt Rákosinak és követelte, hogy vele beszélhessen."Hajdu Tibor (1995.). „Farkas és Kádár Rajknál, 1949. június 7-én”. História (07). Hozzáférés ideje: 2009. október 26.  
  4. "Amikor Noel H. Fieldet Prágában letartóztatták, és Magyarországra csempészték, akkor abban a bizonyos svábhegyi villában tartották fogva, ahol később Rajkot is. Én a lehallgatási technikát biztosítottam a kihallgatások hangrögzítéséhez, illetve hogy a szomszéd szobákból lehessen hallani, ami a kihallgatáson történik. Rajkot és Fieldet itt iszonyatosan megverték, de mindketten nagyon keményen tartották magukat. Abban a szomszédos szobában, ahol a kihallgatások rögzítése történt, az ÁVO vezetőin kívül két politikai bizottsági tag is jelen volt."Kozák Gyula: Farkas Vladimir: "Beleszülettem a munkásmozgalomba". Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, 2004. (Hozzáférés: 2009. október 25.)
  5. "Kezdetben a kihallgatások, a terhelő vallomások és „beismerések” ellenére az ügy csak nem akart összeállni, nem voltak jól kidomborítható összefüggések, amelyekből látványos eredményeket lehetett volna elérni. Rákosi elégedetlen volt az ÁVH munkájával, és júniusban Moszkvába utazott tanácsért."Zinner Tibor (1986.). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). Hozzáférés ideje: 2009. október 26.  
  6. "A magyar vizsgálók visszaemlékezései szerint a szovjet tanácsadók megérkezése után megváltozott a per vádlottjaival szembeni bánásmód. Megszűnt a velük szemben korábban alkalmazott brutalitás, agresszivitás, a foglyok sétálhattak, rendesen ettek, sőt narancsot is kaptak stb."Zinner Tibor (1986.). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). Hozzáférés ideje: 2009. október 26.  
  7. "1949 júliusában Péter Gábor és Szücs Ernő ezredes, aki perfekt beszélt oroszul, Belkinnel egyetértésben levelet ír Abakumovnak, a szovjet államvédelem akkori vezetőjének. Ebben régi kapcsolataikra hivatkozva arra hívták fel a figyelmét, hogy Rákosi nagy provokációra készül, s jó lenne, ha az egész kérdést megvizsgálnák. A levelet, mintegy annak tartalmát summázva, Szücs, Petőfi Bánk bán című versének egy módosított versszakával zárta, mely így hangzott; „Gyönge kéz a Mátyás keze, nem való kormányra. Hátha még a gyöngeségnek gonoszság a párja.” A szóban forgó levelet Belkin különrepülővel küldte ki Moszkvába, hogy előbb érjen oda, mint a Sztálintól további segítséget kérő Rákosi. Az egész Államvédelmi Hatóság várta a fejleményeket, de nem történt semmi."Zinner Tibor (1986.). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). Hozzáférés ideje: 2009. október 26.  
  8. "Miért lettem őrizetbe véve? Mert aláírtam Moszkva részére egy óvó levelet. Mi volt a célja? Jelezni időben, hogy baj készül. A Rajk-ügyben erőltetés folyik. (Szűcs belekevert elvtelen dolgokat is.) Engem jó szándék vezetett. A levél aláírásommal 1949. nyár derekán jutott ki Moszkvába."Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956. július 10. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
  9. "A levél csak 1952 végén került ismét elő, amikor a szovjet vezetés – feltehetően Molotov vagy Malenkov – szilveszteri ajándékként visszaküldi azt Rákosinak, s amelyet 1953. január elején Péter Gábor és társai letartóztatása követ."Zinner Tibor (1986.). „Az 1962. évi párthatározatról”. História (056). Hozzáférés ideje: 2009. október 26.  
  10. "A tárgyalás terméből Rákosi Mátyás szobájába hangszóró volt felszerelve. Az egész tárgyalás menetét végighallgatta. A szobájába – a Rajk-ügy tárgyalásának menetére – egy külön telefont szereltetett, mely a tárgyalási terem emeletén hozzám vezetett. Ezen a telefonkészüléken gyakran felhívott, és a bíró, ügyész (vádlott) részére folyamatosan újabb és újabb kérdéseket, utasításokat adott: "A bíró keveset beszéljen! A vádlottat hagyja beszélni!" "Ez a vádlott jó lett volna, ha még tovább beszél!" "Látja, ez a baj, nem politikus ember ez a bíró! Nem tudja, hogy kell csinálni!" "Ahogy itt hallgatom, a hajam az égnek áll!" "A bíró minek vág közbe mindig a kérdéssel?! Miért nem hagyja a vádlottat kibeszélni?!" "Szünet előtt ne zárja le a vádlott kihallgatását, felmerülhetnek újabb kérdések, amit a szünet alatt meg kell beszélni." "Meddig akarja ma folytatni a bíró a tárgyalást?! 3 órakor okvetlenül be kell fejezni! Különben a reggeli sajtó nem tudja közölni. Az esti adásban a rádiónak is közvetíteni kell!" Ezek voltak az utasítások a bíróság részére. Rákosi Mátyás utasításai a vádlottak részére: – "Mondja, meg lehetne azt csinálni, hogy Szőnyi mondja a következőt: 'A nyomozó szervekről azt terjesztették, hogy a vádlottaknál kényszerhatást, aktedront alkalmaznak. Mint vádlott és orvos kijelenthetem, meggyőződtem, hogy ebből egy szó sem igaz!' " (És Szőnyi mondta.) Rákosi Mátyás utasított, hogy "a bíró Rajktól kérdezze meg: 'Na és mi volt a céljuk?' Rajk válaszolja: "A földet visszaadni a földbirtokosoknak! A gyárat a gyárosoknak!" (Így történt.) Rákosi Mátyás: "Meddig lesz még szünet? Folytassák a tárgyalást!" A tárgyalás újra megindult. Rákosi Mátyás, a tárgyalás folyamán így határozta meg a bíró, az ügyész kérdéseit, a vádlott válaszait. A tárgyalás teljes menetét. Még a tanúkat is Rákosi Mátyás választotta, illetve jelölte ki az őrizetesek közül."Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956. július 10. (Hozzáférés: 2009. október 25.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1947-1949-ben, Budapest, 2005.
  • Shield, Duncan. A Rajk fivérek, fordította: Pető Márk, Budapest: Vince Kiadó. ISBN 9789639731028 (2007) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rajk László témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Molnár Erik
Magyarország külügyminisztere
1948. augusztus 5. – 1949. június 11.
Utódja:
Kállai Gyula