RBU–6000

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az RBU–6000 rendszer indítóberendezése, előtérben egy RGB–60 reaktív mélységi bomba
INS Trikand RBU-6000, Portsmouth, UK, 2013.

Az RBU–6000 Szmercs–3 (oroszul: РБУ – реактивно-бомбовая установка [reaktyivno-bombovaja usztanovka]) reaktív mélységibomba-vető rendszer, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki és az 1960-as évek elejétől alkalmaztak. A rendszer indítóberendezése 12 indítócsövet tartalmaz, a mélységi bombák tengeralattjárók és támadó torpedók megsemmisítésére alkalmasak. Kisebb hatótávolságú változata volt az RBU–1000.

A rendszert a Moszkvai Hőtechnikai Intézet fejlesztette ki V. A. Masztaligin vezetésével. 1961-ben rendszeresítették a Szovjet Haditengerészetnél. Számos hadihajtó-típuson telepítették, a Szovjet Haditengerészet legelterjedtebb tengeralattjárók elleni bombavető eszköze volt. Szverdlovszkban az Uráli Nehézgépgyár (UZTM) gyártotta.

A rendszer forgatható állványon elhelyezett, 12 darab, 212 mm-es átmérőjű indítócsövet tartalmazó indítóberendezésből képes tüzelni, melyet a Burja tűzvezető berendezés vezérel. A rendszerhez az RGB-60 és RGB–10 (RGB – reaktyivnaja glubinnaja bomba, magyarul: reaktív mélységi bomba) típusú reaktív mélységi bombákat alkalmazzák. Az indítócsövek töltését a 60UP típusú automata töltőberendezés végzi.

Továbbfejlesztett változata az RPK–8 mélységibomba-vető rendszer, melyhez 90R típusú mélységi bombákat alkalmaznak. Ezek a vízbe érkezés után már képesen aktív önirányításra.

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

Indítóberendezés[szerkesztés]

  • Üres tömeg: 3100 kg
  • Hossz: 2 m
  • Szélesség: 1,75 m
  • Magasság: 2,25 m
  • Oldalszög: 180°
  • Emelkedés: -15° – +60°

RGB–60 reaktív mélységi bomba[szerkesztés]

  • Starttömeg: 119,5 kg
  • Harci rész tömege: 25 kg
  • Repülési sebesség: 400 m/s
  • Hossz: 1,83 m
  • Átmérő: 0,212 m
  • Hatótávolság: 350–5800 m
  • Alkalmazási mélység: 450 m
  • Merülési sebesség: 11,6 m/s

Források[szerkesztés]

Commons:Category:RBU-6000
A Wikimédia Commons tartalmaz RBU–6000 témájú médiaállományokat.
  • A. B. Sirokorad: Oruzsije otyecsesztvennovo flota, Harvest-ASZT, Minszk–Moszkva, 2001, 985-13-0183-3, pp. 570–574.