Ugrás a tartalomhoz

Párképződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Vépi (vitalap | szerkesztései) 2017. április 12., 08:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (kékít)

A párképződés vagy párkeltés az a jelenség, amelynek során az elektromágneses energia anyaggá: elemi részecskévé és antirészecske-párjává (általában egy elektronná és pozitronná) alakul át. A párképződés ellentétes megfelelője az annihiláció.

A párképződés feltétele, hogy az elektromágneses energia egy konkrét mennyiség: egy foton alakjában legalábbis egyenlő kell hogy legyen két elektron tömegével. Egyetlen elektron "m" tömege 0,51 millió elektronvolt (MeV) "E" energiájának feleltethető meg Einstein E = mc² egyenletének alkalmazásával, tehát két elektron létrehozásához a foton energiája legalább 1,02 MeV kell hogy legyen. Az ezt meghaladó energia a párképződés során az elektron-pozitronpár mozgási energiájává konvertálódik.

A belső párképződés (a gamma-bomlás egy formája) akkor történik, amikor egy instabil atommag legalább 1,02 MeV plusz energiával rendelkezik és közvetlenül kibocsájt egy pozitron-elektron párt a saját elektromágneses mezején belül, egy gamma foton előzetes kibocsájtása nélkül.