Párképződés
 |
Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. |
A párképződés vagy párkeltés az a jelenség, amelynek során az elektromágneses energia anyaggá: elemi részecskévé és antirészecske-párjává (általában egy elektronná és pozitronná) alakul át. A párképződés ellentétes megfelelője az annihiláció.
A párképződés feltétele, hogy az elektromágneses energia egy konkrét mennyiség: egy foton alakjában legalábbis egyenlő kell hogy legyen két elektron tömegével. Egyetlen elektron m tömege 0,511 megaelektronvolt (MeV) E energiának feleltethető meg Einstein E = mc² egyenletének alkalmazásával, tehát két elektron létrehozásához a foton energiája legalább 1,022 MeV kell hogy legyen. Az ezt meghaladó energia a párképződés során az elektron-pozitron pár mozgási energiájává konvertálódik.[1] Minden más megmaradó kvantumszámnak (például perdület, elektromos töltés, leptonszám) összege 0, vagyis a keletkező részecskék e tekintetben ellentétes értékekkel rendelkeznek: például ha az egyik részecske töltése +1, a másiké −1.
A belső párképződés (a γ-bomlás egy formája) akkor történik, amikor egy instabil atommag legalább 1,022 MeV plusz energiával rendelkezik és közvetlenül kibocsát egy pozitron-elektron párt a saját elektromágneses mezején belül, egy gamma foton előzetes kibocsátása nélkül.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Das, A.; Ferbel, T. (2003. december 23.). Introduction to Nuclear and Particle Physics (angol nyelven). World Scientific. ISBN 9789814483339.
