Ugrás a tartalomhoz

Pozitív visszacsatolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szilas (vitalap | szerkesztései) 2019. május 21., 15:29-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Rendszertudomány kategória eltávolítva; Rendszerelmélet kategória hozzáadva (a HotCattel))

A pozitív visszacsatolás úgynevezett önerősítő köröket jelent. A pozitív visszacsatolás alatt azt értjük, hogy egy folyamat önmagát gerjeszti. A háló elemei kölcsönösen hatnak egymásra, mely kölcsönös pozitív visszacsatolást eredményez.

Példák az előfordulásra

A globális felmelegedéssel kapcsolatban a pozitív visszacsatolás azt jelenti, hogy a felmelegedési folyamatok egymást segítik, így egyre gyorsabban növekszik a Föld átlagos hőmérséklete. Ahogy egyre gyorsabban növekszik a Föld átlagos hőmérséklete úgy egyre jobban olvadnak a gleccserek és más jégtömbök, jégsapkák, a Grönland jege, az Antarktisz jege. A dinamikus rendszerek elmélete azt mondja, hogy a pozitív visszacsatolás nem jó, mert kézbentarthatatlan folyamatokat eredményez, melyek nem kiszámíthatóak.

A rendszer bemenetét a saját kimenete megváltoztatja, a szabályozás egyik legfontosabb jelensége.

A fizikában a pozitív visszacsatolás az erősítő áramkörök kimeneti jele egy részének visszavezetése a bemenetre.

Visszacsatolásos hibavédelemben találkozunk még a pozitív visszacsatolással. A lényege, hogy a vevő ismétli az adást. (ARQ-rendszer)

A médiában is megfigyelhető a pozitív visszacsatolás jelensége. A tömegmédiák spirálszerűen hatnak. Az internetes információ áramlás ebben nyújthat segítséget.