Pongrácz György (püspök)
| Pongrácz György | |
| Született | 1625 Turóc vármegye |
| Elhunyt | 1676. március 5. Nagyszombat |
| Munkássága | |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Hivatal | Szendrő címzetes püspöke |
| Hivatali idő | 1667 – 1669. szeptember 23. |
| Hivatal | Vác püspöke |
| Hivatali idő | 1669. szeptember 23. – 1676. március 4. |
| Pongrácz György a Catholic Hierarchy-n | |
Szentmiklósi és óvári báró Pongrácz György (Turóc vármegye, 1625 – Nagyszombat, 1676. március 5.) kanonok, váci püspök.
Élete[szerkesztés]
Pongrácz Dániel báró és Dubinszky Erzsébet fiaként született. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte, és miután itt ezekből 1655. április 25-én magisterré avatták, a Rómába ment teólogiát tanulni. Már 1654-ben mint papnövendék győri, 1657. augusztus 13-án esztergomi kanonokká nevezték ki. 1663. április 15-én szentgyörgymezei préposttá, július 19-én olvasó-kanonokká, majd szendrői címzetes püspökké és érseki helynökké tették. Ezenfelül az almádi apátságot is birtokolta. 1669. szeptember 23-án királya a váci püspöki székre emelte, miután az esztergomi káptalanban a nagyprépostságot is elnyerte. Megerősítése Rómából csak 1672-ben érkezett meg, püspökké ugyanezen év június 12-én szentelték fel Nagyszombatban. Úgy látszik, a királyi udvarban is kedvelt egyéniség volt, mert ez alkalomból a felség drága gyémántokkal díszített arany mellkeresztet küldött neki.
Mint váci püspök is viselte az esztergomi nagypréposti tisztséget, és innen kormányozta a török uralom keserveit sínylő egyházmegyéjét. Kezdettől fogva több ifjút neveltetett és képeztetett saját házában a papi pályára, hogy az általánosan érzett paphiányon segítsen. 1672 körül elkészítette a váci egyházmegye térképét. 1673-ban Cseke Mihály ecseghi plébános által egyházlátogatást tartott megyéjében, 1674-ben a váci egyházmegye plébánosait és licentiátusait, miután saját vallomása szerint megyéjében arasznyi földbirtoka sincsen, a primás beleegyezésével Szent-Benedeken hívta össze. Miután ehhez a török engedélye is szükséges volt, és miután a török hatóságok vonakodtak ezt megadni, Pongrácz azzal fenyegette őket, hogy mindazokat a papokat, akik a kitűzött időre Szent-Benedeken meg nem jelennek, felfüggeszti állásuktól – tudta ugyanis nemcsak ő, de a török is, hogy ez esetben a nép sem kívánna lelkének egyedüli vigasztalója nélkül a falvakban megmaradni. A kísérlet sikerült, és az engedély a budai basától megérkezett. Szent-Benedeken a kitűzött időre megjelent 3 alesperes, 8 plébános és 11 licentiatus.
A váci püspökmegyében csak 73 katholikus falu volt, de ezeknek lakói sem voltak tisztán katolikusok, az összes katolikus hivők száma pedig nem haladta meg a 13.000-et. Egyházmegyéjéről írt Informatióját egész terjedelmében közölteli a Magyar Sion folyóirat (1869. 891–904. l.). Az egyházi élet újjászervezését, az egyházmegye újjáalakítását tervezte, de ebben megakadályozta őt váratlan halála.
Művei[szerkesztés]
- 1. Tek. és Nagys. Pongrácz György... Predikatzioia, melyet predikálot Nagy-Szombatban Szent-Miklós Templomaban Boldog Asszony Havanak XX. napjan M. DC. LXI. Midön a Tekentetes és Nagysagos Groff Forgach Miklós,... Megh. Hagyott Özvedgye a Tek. és Nagys. Groff Bossani Ester temettetnek. Nagyszombat
- 2. Aggratulatio chronographica Clementi IX. p. M. 1667
- 3. Res gestae in Ungaria annis 1667 et quinque sequentibus. Cassoviae (De canonisatione Francisci Borgia Tyrnavi usi: «Virtutes Sancti ungarico idiomate pro concione exposuit, idemque slavico sermone octavo die praestitit»)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. [1]
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [2]
- Katona István, Historia Critica XXXVI. 755. l.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: IX. kötet [Paál - Rottal]. Pest: Ráth Mór. 1862. , 409. l.
- Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, 1893. (elektronikus elérhetőség)
- Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900. (elektronikus elérhetőség)
- Horvát István, Lexicon Ernditorum (kézirat a Magyar Nemzeti Múzeumban)
