Piros metróvonal (Stockholm)

Röda linjen
Stadion állomás
Adatok
Ország	Svédország
Helyszín	Stockholm község Botkyrka község Huddinge község Danderyd község Solna község
Típus	metróvonal
Hálózat	Stockholmi metró
Hálózat hossza	41,238 km
Vonal hossza	41,2 km
Állomások/megállók száma	36
Nyomtávolság	1435 mm
Áramellátás	650 V DC, Harmadik sín
Üzemeltető
Üzemeltető	Storstockholms Lokaltrafik
Sablon • Wikidata • Segítség

Útvonaldiagram

Jelmagyarázat Mörby centrum (T14) Danderyds sjukhus Bergshamra Universitetet Tekniska högskolan Stadion Ropsten (T13) Gärdet Karlaplan Östermalmstorg ( Zöld vonal) T-Centralen Gamla Stan Slussen ( Zöld vonal) Mariatorget Zinkensdamm Hornstull Liljeholmen Midsommarkransen Telefonplan Hägerstensåsen Västertorp Fruängen (T14) Aspudden Örnsberg Axelsberg Mälarhöjden Bredäng Sätra Skärholmen Vårberg Vårby gård Masmo Fittja Alby Hallunda Norsborg (T13)

A piros vonal vagy Tub 2, ahogy az SL-en (Storstockholms Lokaltrafik) belül nevezik, egyike a három földalatti vonalnak Stockholmban. Összesen 36 állomása van, ezek közül 4 betonépítmény, 16 sziklába vájt és 15 felszíni állomás. A pálya teljes hossza 41 238 méter, 18 méterrel rövidebb, mint a zöld metróvonal. A vonalnak négy ága van, Fruängen és Norsborg délnyugaton, valamint Ropsten és Mörby centrum északkeleten.

Háttér

A piros vonalon két földalatti járat, a T13-as és a T14-es, közlekedik és 411 000 utast szállít naponta és kb. 128 milliót évente. A T13-as járat Norsborg–Ropsten míg a T14-es Fruängen–'Mörby Centrum között közlekedik. Hétfőtől szombatig a T14-esen nappal 5 percenként járnak a szerelvények Mörby centrum és Liljeholmen között míg máskor 10 perces időközökben. Csúcsforgalom idején 5 percenként jár a T13-as Norsborg–Ropsten között és 5 percenként a T14-es Mörby centrum–Fruängen között. Ez 2,5 perces közlekedési sűrűséget eredményez a közös Östermalmstorg–Liljeholmen szakaszon, vagyis 24 szerelvényt óránként.

A leghosszabb alagutak a Gamla stan–Bergshamra (8,5 km), a Gamla stan–Gärdet (részben közös a Gamla stan–Bergshamra alagúttal, 2,1 km saját alagút, 4,5 km összesen) és az Axelsberg–Bredäng (2,3 km).

A 10 legnagyobb állomás (felszálló utasok száma egy téli hétköznapon) a következő:

Nr	Állomás	Felszállók száma
1	T-Centralen (piros vonal)	75 800
2	Slussen (piros vonal)	40 200
3	Östermalmstorg	36 800
4	Liljeholmen	29 300
5	Tekniska högskolan	25 800
6	Ropsten	18 900
7	Mariatorget	17 300
8	Hornstull	17 100
9	Karlaplan	16 800
10	Danderyds sjukhus	15 200

Története

A piros vonal volt, a zöld vonal után amely lényegében 1960-ban befejeződött, a második vonala a stockholmi metrónak.

A különböző szakaszait az alábbi sorrendben adták át a forgalomnak:

• 1956: Telefonplan – Fruängen, a megnyitáskor villamosjárat
• 1964: T-Centralen – Fruängen, mint metró
• 1964: Liljeholmen – Örnsberg
• 1965: Örnsberg – Sätra
• 1965: T-Centralen – Östermalmstorg
• 1967: Sätra – Skärholmen
• 1967: Östermalmstorg – Ropsten
• 1967: Skärholmen – Varberg
• 1972: Varberg – Fittja
• 1973: Östermalmstorg – Tekniska Högskolan
• 1975: Tekniska Högskolan – Universitetet
• 1975: Fittja – Norsborg
• 1978: Universitetet – Mörby centrum

A T-Centralen–Fruängen/Örnsberg szakaszt 1964. április 5-én avatták fel. További szakaszokat adtak át a forgalomnak 1965–1967 között, míg az utolsó szakasz (Mörby Centrum-ig) 1978-ra készült el. Stockholm belvárosában a piros vonalat az utcáktól függetlenül és mélyebbre építették mint a Zöld metróvonalat, ami gyakorlatilag a meglévő utcák alatt vezetett.

A Mälarhöjden–Liljeholmen szakaszt már az 1910-es években építették mint villamos vonalat, amit Södra Förstadsbanan (Déli elővárosi vonal) néven ismertek. Valamivel később épült a Liljeholmen–Midsommarkransen szakasz. Ezt saját töltésre építették mivel a terület akkor még nem volt sűrűn beépítve. Ennek ellenére voltak szintbeni átjárók s ezért az szakaszok bővítését már alagutakban végezték. Ez az oka annak, hogy az eredeti villamosvonalakból csak kevés maradt meg.

A Telefonplan–Fruängen szakasz 1946–1956 között épült mint villamosvonal, de előkészítve a T14 és T17 földalatti járatokra, a Fruängen állomásig, hosszabb peronokkal a sínek között és rövidebbekkel a villamosoknak a sínek két oldalán. Ez a vonal ma is ugyanaz mint akkor volt. A T-centralen állomás mellett már akkor, amikor a Zöld metróvonalat építették a síneket alagutakban vezették főleg úgy, hogy a beton elemeket leásták és betakarták. A T-Centralen állomás a Zöld vonalnak 1957-ben kezdett működni, míg a Piros vonalnak 1964-ben. Kezdetben a piros vonal színe a térképeken és menetrendekben narancssárga volt, de az idők folyamán egyre pirosabb lett. A Fruängen és Mörby centrum közötti járat az elején T24-es jelzésű volt és valamikor 2001 körül változott T14-re.

A Liljeholmen–Fruängen szakaszt 2006. május 8. – 2006. augusztus 20. között javítás miatt lezárták és ez idő alatt a szállítást pótlóbuszok bonyolították le. Egy részét a szakasznak (Liljeholmen–Telefonplan) már június 19-én megnyitották.

Állomások

• 
  Hornstull
• 
  Mariatorget
• 
  Universitetet
• 
  Tekniska högskolan
• 
  Alby
• 
  Mälarhöjden
• 
  Liljeholmen
• 
  Bergshamra

Tervezett hosszabbítások

Nagy-Stockholm metrótervei szerint a piros vonalat tovább vezették volna északra az Östermalmstorg állomástól egészen Hägernäs-ig. Az állomások amelyek szóba jöttek, Djursholms Ösby, Enebyberg, Roslags Näsby, Täby centrum, Viggbyholm és Hägernäs végállomás voltak.

A terv egyik változata szerint teljesen új pályát fektettek volna le, nem használva a már létező vasúti síneket. 1975-ben elhatározták a földalatti meghosszabbítását a már létező Roslagsbanan (keskeny nyomtávú helyiérdekű vasút) rovására, de a viták tovább folytak és 1976-ban úgy határoztak, hogy a vasút marad, majd 1978-ban ismét a földalatti mellett döntöttek. A Stockholm megyei önkormányzat 1979-ben elhatározta a vonal meghosszabbítását Täby központjáig, felszíni kivitelezésben. Täby és Sollentuna községek 1980-ban népszavazást tartottak az ügyben és az eredmény a meghosszabbítás ellen szólt. A megyei önkormányzat nem tartotta irányadónak a szavazást mivel a tömegközlekedés egy megyei ügy, de a községek nem voltak hajlandók a metróvonalt bevenni a területrendezési tervekbe. 1980 októberében a megyei önkormányzat eldöntötte, hogy a földalattit meghosszabbítják, de a terveket végül feladták s helyette a helyiérdekű vasutat részesítették előnyben.

A másik északra haladó szakasszal, amelyiknek Ropsten a végállomása, az volt az elképzelés, hogy tovább vezetik egy külön hídon a Lilla värtan öböl fölött s majd alagútban a Lidingö centrum állomásig. Itt még egy további meghosszabbítás lehetőségét is figyelembe vették, Baggeby, Bodal és Bogesundslandet állomásokkal mint lehetséges végállomások. Ebben az időben a Bogesundslandet terület lakóházakkal való beépítését tervezték. A városi tervhivatal 1971-ben a Lidingöbron (Lidingö híd) tervezésekor vázlatokat készített a metró hídra is. Lidingö városi önkormányzata 1966-ban egy elvi döntést hozott a vonal meghosszabbítására, de a tervről a végén lemondtak.

Tervezték a vonal déli irányba való meghosszabbítását is Huddinge centrum és Flemingsberg állomásokig. Még területeket is fenntartottak ennek érdekében de a meghosszabbításra, többek között a Huddinge kórházig, eddig nem került sor.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Röda linjen (Stockholms tunnelbana) című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Röda linjen (Stockholm) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információ

Menetrend (svédül)