Pinus × schwerinii
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A varsói PAN Botanikus Kertben (Ogrodzie Botanicznym PAN)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pinus × schwerinii témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pinus × schwerinii témájú médiaállományokat. |
A Pinus × schwerinii (egyes kertészetekben „törpefenyő” fantázianéven kapható[1]) a fenyőfélék családjának tűnyalábos fenyő (Pinus) nemzetségében a selyemfenyők Strobus fajsorába sorolt két faj — a himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana) és a simafenyő (amerikai selyemfenyő, Pinus strobus) — kertészetileg előállított hibridje.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Szélesen, vízszintesen elálló ágainak a vége kissé lecsüng.
Lecsüngő, szürkészöld, a himalájai selyemfenyőénél valamivel rövidebb tűlevelei ötösével nőnek.
15–20 cm hosszú toboza éretlenül zöld, később világosbarnára színeződik
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Környezeti igényei a simafenyőéhez hasonlóak.
Felhasználása[szerkesztés]
Népszerű dísznövény. Leggyakoribb kertészeti változata a P. n. 'Wiethorst'[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 169. old.
