Pifkó Péter
| Pifkó Péter | |
| Született | 1950. augusztus 16. Esztergom |
| Elhunyt | 2013. szeptember 28. (63 évesen) Esztergom |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pifkó Péter (Esztergom, 1950. augusztus 16. – Esztergom, 2013. szeptember 28.) magyar–történelem szakos tanár, színháztörténész, irodalomtörténész, irodalmi muzeológus.
Élete[szerkesztés]
Általános és középiskoláit is Esztergomban végezte. Magyar-történelem szakos tanári, majd levéltáros-történész diplomát szerzett. Bölcsészdoktori munkáját 1987-ben védte meg az ELTE-n. Első munkahelye a Komárom Megyei Levéltár volt, ahol két év megszakítással (Dorogi Művelődési Ház) 15 évig dolgozott. Elsősorban a 18–19. századi Esztergom megye és Esztergom szabad királyi város iratanyagának referenciája tartozott hozzá. Ez határozta meg kutatási területét is, és a megjelent publikációk többsége is ebből az időszakból került ki.
1972-től elsősorban a levéltár színháztörténeti anyagának feltárását végezte. Ennek eredményeként a Magyar Színházi Intézet 1983-ban modellként a színháztörténeti füzetekben megjelentette a Komárom Megyei Levéltár színháztörténeti iratait. Ezt követően több levéltár is elvégezte a színháztörténeti iratok feltárását. A színháztörténet mellett település- és társadalomtörténeti kutatásokat folytatott, s e témákban publikált.
1986-tól a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumhoz került mint irodalomtörténész, irodalmi muzeológus. Feladata a megye irodalmi emlékhelyeinek felügyelete, gondozása volt. Ebből is kiemelkedett az esztergomi Előhegyen lévő Babits Emlékmúzeum, amelyet a költő halálának 50. évfordulójára a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen rendeztek újjá. Pifkó Péter emlékére később az emlékház közelében utcát neveztek el, és emléktáblát avattak.[1]
Irodalmi publikációi is elsősorban Babitshoz és Balassa Bálinthoz kapcsolódtak. Esztergom tudományos életét összefogó Balassa Bálint Társaság 1980-ban alakult újjá, amelynek a kezdetektől elnökségi tagja, évekig főtitkára volt. A múzeumi évek alatt került sor Majer István (1813-1893) kanonok 1200 kötetes aprónyomtatvány-gyűjteményének feldolgozására, amely a Főszékesegyházi Könyvtárban található. A feltárást és katalogizálást feleségével, Zachar Annával közösen végezték el.
Anyagi okokra hivatkozva a megye 1996-ban megszüntette az irodalomtörténészi státuszt. Ezután az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolában tanított magyart és történelmet. A tanítás mellett továbbra is folytatta a kutatómunkát, s újabb publikációi jelentek meg a már említett témakörökben.
Tudományos tevékenysége elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 2000-ben Akadémiai Pályadíjban részesítette. Haláláig végezte történészi kutatómunkáját.[2]
Művei[szerkesztés]
- Pifkó Péter: Esztergomi utcák: 1700-1990, Esztergom: Szerzői kiadás, 1990
- Pifkó Péter: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig, Esztergom: Szerzői kiadás, 2000
- Pifkó Péter (összeáll., a bevezetőt és a jegyzeteket írta): Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom megyei levéltárban, 1816-1944, Budapest: MSZI, 1983
- Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban, Esztergom: Szent István Fürdő, 1997
- Pifkó Péter: Az 1838-as árvíz története és összeírása, Esztergom: kézirat, 1988
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Utcát kap Pifkó Péter és Beszédes Sándor is Esztergomban. www.infoesztergom.hu. (Hozzáférés: 2020. március 2.)
- ↑ http://pifkopeter.5mp.eu/web.php?a=pifkopeter&o=QmR4KIx8Kw