Ostinato

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ostinato (olasz, a latin obstinatus = 'makacs' szóból) a zenében egy ritmikai, dallami vagy harmóniai elem, képlet tartós, értelemszerű ismételgetése. Ez a „makacs” ismétlődés lehetőséget ad a többi zenei tényező, szólam variálására: háttérben való állandó jelenlétével, változatlanságával kiemeli és megvilágítja a változó zenei elemeket. Ez a technika a tánchoz, annak periodikusan szabályozott mozgásformáihoz kapcsolódó zenei rögtönzésből ered.

Zenetörténetileg legfontosabb formája a 16. században legelőször spanyol vihuela- és billentyűs zenében létrejött basso ostinato. Ez egyrészt összefüggött azzal a folyamattal, melynek során a basszus, a continuo egyre inkább a zenei szerkezetek alapjává vált, másrészt az improvizált tánc és énekes zene behatolásával a komponált muzsika területére. Ez igen nagy hatással volt a barokk zene kompozíciós technikáira.

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 963-330-572-3