Orratkák

Orratkák
Galamborratka (Tinaminyssus melloi) nimfa stádium
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) Öregrend: Nyűgatkák (Parasitiformes) Rend: Mesostigmata Alrend: Dermanyssina Öregcsalád: Dermanyssoidea Család: Orratkák (Rhinonyssidae)
Nemek
Larinyssus Strandtmann, 1948, Ptilonyssus Berlese & Trouessart, 1889 (=Rhinonyssoides Hirst, 1921), Rallinyssus Strandtmann, 1948 (=Rallinyssoides Fain, 1960), Rhinoecius Cooreman, 1946, Rhinonyssus Trouessart, 1894, Ruandanyssus Fain, 1957, Sternostomum Trouessart, 1895, Tinaminyssus Strandtmann & Wharton, 1958 (=Mesonyssoides Strandtmann & Clifford, 1962)
Hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Orratkák témájú médiaállományokat.

Az orratkák (Rhinonyssidae) családja az atkák Mesostigmata rendjéba tartozó csoport. Fajaik a madarak orrüregében és légjárataiban élősködő, vérrel táplálkozó állatok. 29 nemzetségbe sorolt 160 faj tartozik e családba, melyek világszerte sok madárfajban előfordulnak. A galamborratka (Tinaminyssus melloi) a házigalamb (Columba livia) orrüregében gyakori. Ez a faj ivartalanul szaporodik, a lárvastádiumok az anya testében fejlődnek, majd nimfa stádiumú utódokat szülnek.

Külső hivatkozás

• Synopsis of the Described Arachnida of the World

Irodalom

• 1. De Rojas M, Mora MD, Ubeda JM, Cutillas C, Navajas M, Guevara DC 2001. Phylogenetic relationships in rhinonyssid mites (Acari: Rhinonyssidae) based on mitochondrial 6S rDNA sequences. Experimental and Applied Acarology, 25, 957-967.
• 2. De Rojas M, Mora MD, Ubeda JM, Cutillas C, Navajas M, Guevara DC 2002. Phylogenetic relationships in rhinonyssid mites (Acari: Rhinonyssidae) based on ribosomal DNA sequences: insights for the discrimination of closely related species. Parasitology Research, 88, 675-681.
• 3. Papp L (szerk.) 1996. Zootaxonómia – egységes jegyzet. Budapest.
• 4. Rózsa L 1990. The ectoparasite fauna of feral pigeon populations in Hungary. Parasitologia Hungarica, 23, 115-119.
• 5. Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.