Nunatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nunatakok Grönland keleti peremén

A nunatak (inuit nyelven: nunataq, ~jéggel övezett hegy) a belföldi jégtakaróból vagy gleccserből szigetszerűen kiemelkedő hegy- vagy sziklacsúcs.[1]

Nunatakok ott jönnek létre, ahol a jég folyamatosan jelen van. A jégmezőből kiemelkedő hegyek az örök változásban lévő terep legbiztosabb tájékozódási pontjait jelentik. A sziklacsúcsok a jég folytonos mozgásának következtében napjainkban is állandóan formálódnak, peremük vésődik, a peremükről levésett kőzetet a jég elszállítja.

Az eljegesedett területen a nunatakok az élővilág oázisainak számítanak. Az Alpokban a kainozoikumi eljegesedés idején a hegység déli részén emelkedő nunatak-szirtek nyújtottak menedéket számos növényfajnak.

A magyar geográfiai kifejezések között a nyugat-európai földrajztudomány közvetítésével honosodott meg a nunatak szó.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nunatak című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nunatak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Idegen szavak gyűjteménye; Elérés: 2008. augusztus 20.