Nofermaat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nofermaat
nfr mA
Aa11
a
t
Nefermaat masztabája Meidúmban
Jelenet a sírból

Nofermaat („az igazság szép[1]”) ókori egyiptomi herceg és vezír a IV. dinasztia idején; valószínűleg Sznofru fáraó fia, Hufu testvére. Címei: „a király legidősebb fia”, „vezír”.[2]

Nofermaat Meidúmban a Sznofru-piramistól északra fekvő 16-os masztabasír tulajdonosa. A sír vályogtéglából épült, belső falait mészkővel rakták ki és a mindennapi életből vett jelenetekkel díszítették. A díszítést állítólag maga Nofermaat tervezte, több helyen egyedi módon kivésték a követ és színes anyaggal töltötték ki. A sír keleti felének déli részén Nofermaat, északi részén felesége, Itet (vagy Atet) kápolnája áll, mindkettőnek nyugati végében álajtó. A sírt Auguste Mariette vizsgálta meg 1871-ben, majd Flinders Petrie tárta fel 1892-ben. Itet kápolnájában találta Mariette a meidúmi ludak néven ismert jelenetet, mely ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.[3]

Sírjának ábrázolásairól tizenöt gyermeke ismert. Felnőttként ábrázolják Hemiunu, Iszu, Teta, Hentimeres nevű fiait, valamint Dzsefatszen és Iszeszu nevű leányait; gyermekként ábrázolják Itiszen, Inkaef, Szerfka, Wehemka, Sepszeszka, Kahent, Anhherseretef, Anhherfenedzsef nevű fiait és Pageti nevű lányát.[4] Hemiunu nevű fia valószínűleg az azonos nevű vezírrel azonos.[5]


Nofermaat a neve egy másik IV. dinasztiabeli hercegnek és vezírnek is. Ő Sznofru unokája és az első Nofermaat unokaöccse; Sznofru leányának, Nofretkaunak a fia. Bár csak fáraó unokája volt, viselte a „király vér szerinti fia” címet (ahogy unokafivére, Hemiunu is). Sírja a gízai G7060; itt és fia, Sznofruhaef sírjában (G7070) is említik, hogy Nofretkau fia. Valószínűleg anyjáé a közeli G7050 sír.[6] Fia szarkofágja Kairóban található.[7]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.196
  2. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. ISBN 0-500-05128-3 (2004) , p.60
  3. Meidum Necropolis
  4. Dodson & Hilton, pp.52-53, 56-61
  5. Dodson & Hilton, p.57
  6. Dodson & Hilton, p.60
  7. Dodson & Hilton, p.61