New York City Marathon
A New York City Marathon városi maratonfutó versenysorozat, amelyet évi rendszerességgel rendeznek meg, minden év novemberében. A verseny távja szabványos, azaz 42,195 km (26,2 mérföld). A verseny az egyik legnépszerűbb utcai hosszútávú futóverseny, 2006-ban például 37 850 futó ért célba.[1] A versenyt a NYRR (New York Road Runners) szervezi, immáron 1970 óta. Az utóbbi években a verseny neve (a főszponzori támogatás okán) „ING New York City Marathon”. A verseny rendszeres időpontja minden év novemberének első vasárnapja. Részt vehetnek rajta professzionális futók és amatőrök is, de a nagy népszerűség miatt a résztvevők létszámát korlátozzák (37 000 fő), és az amatőrök számára limit időt (8,5 óra) is megállapítanak.
Útvonal[szerkesztés]
A verseny útvonala New York jellegzetes területeit érinti, ezeket az útvonalakat lezárják a verseny időtartamára. A rajt a Staten Islandon történik, a futók áthaladnak a közeli Verrazano-Narrows-hídon, amely természetesen le van zárva, csakúgy mint a többi, amin a verseny áthalad. A híd után a versenyzők Brooklynon áthaladva, olyan változatos területeket érintenek, mint a Bay Ridge, Sunset Park, Bedford-Stuyvesant, Williamsburg és Greenpoint. Szinte pontosan a féltávnál, 21 km-nél haladnak át a Pulaski-hídon, majd újabb 4 km múlva keresztezik az East Rivert a Queensboro-hídon. Sok futó számára ekkor jön el a kritikus pont, mert a hídra való felfutás erősen igénybe veszi az állóképességet. Körülbelül a táv 25,5 km-énél érik el Manhattant, majd észak felé a First Avenue-n folytatják útjukat a Bronx irányába, a Willis Avenue-hídon keresztül, majd a Madison Avenue-hídon keresztül érnek vissza Manhattanbe. Átfutnak Harlemen, a Fifth Avenue irányába, majd a Central Park következik. Ez már a verseny finisének számít, ezért itt mindig rengeteg néző biztatja a versenyzőket. Columbus Circle-nél visszatérnek a parkba, majd a cél a Tavern on the Green-nél van.
A New York City Marathon története[szerkesztés]
Napjaink legnépszerűbb városi maratonjával kapcsolatban érdekesség, hogy az első, 1970-es verseny még csekély érdeklődés mellett zajlott: mindössze 127 futó (mind férfiak) indult, közülük 55 ért célba.[1] Az egész versenyt (még más útvonalon) mintegy 1000 fős nézősereg követte figyelemmel, és az első győztes az amerikai Gary Muhrcke volt 2:31:38-as idővel. 1976-ban újragondolták a szervezési, marketing, szponzorációs stb. tevékenységet, aminek következtében a verseny népszerűsége folyamatosa növekedett, egyre inkább megjelentek a világ élvonalába tartozó futók, a nézők is fokozottabban érdeklődtek a versenyek iránt, és a televíziós közvetítéseket is milliók nézik világszerte (az NBC szerint 315 millióan).[1]
A verseny győztesei között olyan neves futók voltak, mint a négyszeres győztes Bill Rodgers, vagy a kétszeres elsőséggel büszkélkedő (2003, 2007) Martin Lel. Lel 2007-ben két nagy maratonversenyt is nyert: New York előtt a londoni maratonon is győzött. A nők között talán még nevezetesebb versenyzőket lehet megemlíteni: a legendás norvég futónő, Grete Waitz nem kevesebb mint kilencszer diadalmaskodott 1978 és 1988 között. A versenysorozat legszorosabb befutóját a kétszeres győztes brit Paula Radcliffe első győzelme hozta 2004-ben, amikor a brit mindössze 4 másodperces előnnyel futott célba a kenyai Susan Chepkemei előtt. Radcliffe második győzelmekor, 2007-ben, 1 másodperc híján ugyanazt az időt futotta, mint 2004-ben.
A verseny történetében (2011-ig) a leggyorsabban a kenyai futó, Geoffrey Mutai tette meg a távot 2011-ben: 2 óra 5 perc és 6 másodperc alatt. A leggyorsabb női futó 2003-ban a kenyai Margaret Okayo volt 2:22:31-gyel.
A versenysorozat győztesei[szerkesztés]
| Év | Férfiak | Nők | ||||
| 1970 | Gary Muhrcke | 
|
2:31:38 | |||
| 1971 | Norm Higgins |
|
2:22:54 | Beth Bonner |
|
2:55:22 |
| 1972 | Sheldon Karlin |
|
2:27:52 | Nina Kuscsik |
|
3:08:41 |
| 1973 | Tom Flemming |
|
2:21:54 | Nina Kuscsik |
|
2:57:07 |
| 1974 | Norbert Sander |
|
2:10:09 | Kathrine Switzer |
|
2:25:45 |
| 1975 | Tom Flemming |
|
2:19:27 | Kim Merritt |
|
2:46:14 |
| 1976 | Bill Rodgers |
|
2:10:10 | Miki Gorman |
|
2:39:11 |
| 1977 | Bill Rodgers |
|
2:11:28 | Miki Gorman |
|
2:43:10 |
| 1978 | Bill Rodgers |
|
2:12:12 | Grete Waitz | 
|
2:32:30 |
| 1979 | Bill Rodgers |
|
2:11:42 | Grete Waitz |
|
2:27:33 |
| 1980 | Alberto Salazar |
|
2:09:41 | Grete Waitz |
|
2:25:41 |
| 1981 | Alberto Salazar |
|
2:08:13 | Allison Roe | 
|
2:25:29 |
| 1982 | Alberto Salazar |
|
2:09:29 | Grete Waitz |
|
2:27:14 |
| 1983 | Rod Dixon |
|
2:08:59 | Grete Waitz |
|
2:27:00 |
| 1984 | Orlando Pizzolato | 
|
2:14:53 | Grete Waitz |
|
2:29:30 |
| 1985 | Orlando Pizzolato |
|
2:11:34 | Grete Waitz |
|
2:28:34 |
| 1986 | Gianni Poli |
|
2:11:06 | Grete Waitz |
|
2:28:06 |
| 1987 | Ibrahim Hussein | 
|
2:11:01 | Priscilla Welch | .svg){kind=small}
|
2:30:17 |
| 1988 | Steve Jones |
|
2:08:20 | Grete Waitz |
|
2:28:07 |
| 1989 | Juma Ikangaa | 
|
2:08:01 | Ingrid Kristiansen |
|
2:25:30 |
| 1990 | Douglas Wakiihuri |
|
2:12:39 | Wanda Panfil | 
|
2:30:45 |
| 1991 | Salvador Garcia | 
|
2:09:28 | Liz McColgan |
|
2:27:32 |
| 1992 | Willie Mtolo | 
|
2:09:29 | Lisa Ondieki |
|
2:24:40 |
| 1993 | Andres Espinosa |
|
2:10:04 | Uta Pippig | 
|
2:26:24 |
| 1994 | German Silva |
|
2:11:21 | Tegla Loroupe |
|
2:27:37 |
| 1995 | German Silva |
|
2:11:00 | Tegla Loroupe |
|
2:28:06 |
| 1996 | Giacomo Leone |
|
2:09:54 | Anuta Catuna | 
|
2:28:18 |
| 1997 | John Kagwe |
|
2:08:12 | Franziska Rochat-Moser | 
|
2:28:43 |
| 1998 | John Kagwe |
|
2:08:45 | Franca Fiacconi |
|
2:25:17 |
| 1999 | Joseph Chebet |
|
2:09:14 | Adriana Fernández |
|
2:25:06 |
| 2000 | Abdelkhader el Mouaziz | 
|
2:10:09 | Ljudmila Petrova | 
|
2:25:45 |
| 2001 | Tesfay Jifar | 
|
2:07:43 | Margaret Okayo |
|
2:24:21 |
| 2002 | Rogers Rop |
|
2:08:07 | Joyce Chepchumba |
|
2:25:56 |
| 2003 | Martin Lel |
|
2:10:30 | Margaret Okayo |
|
2:22:31 |
| 2004 | Hendrik Ramaala |
|
2:09:28 | Paula Radcliffe |
|
2:23:10 |
| 2005 | Paul Tergat |
|
2:09:30 | Jelena Prokopcsuka | 
|
2:24:41 |
| 2006 | Marilson Gomes dos Santos | 
|
2:09,58 | Jelena Prokopcsuka |
|
2:25,05 |
| 2007 | Martin Lel |
|
2:09:04 | Paula Radcliffe |
|
2:23:09 |
| 2008 | Marilson Gomes dos Santos |
|
2:08:43 | Paula Radcliffe |
|
2:23:56 |
| 2009 | Meb Keflezighi |
|
2:09:15 | Derartu Tulu |
|
2:28:52 |
| 2010 | Gebre Gebremariam |
|
2:08:14 | Edna Kiplagat |
|
2:28:20 |
| 2011 | Geoffrey Mutai |
|
2:05:06 | Firehiwot Dado |
|
2:23:15 |
| 2012 | A Sandy hurrikán miatt törölve. | |||||
| 2013 | Geoffrey Mutai |
|
2:08:24 | Priscah Jepto |
|
2:25:07 |
| 2014 | Wilson Kipsang |
|
2:10:59 | Mary Keitany |
|
2:25:07 |
| 2015 | Stanley Biwott |
|
2:10:34 | Mary Keitany |
|
2:24:25 |
| 2016 | Ghirmay Ghebreslassie | 
|
2:07:51 | Mary Keitany |
|
2:24:26 |
| 2017 | Geoffrey Kamworor |
|
2:10:53 | Shalane Flanagan |
|
2:26:53 |
| 2018 | Lelisa Desisa |
|
2:05:59 | Mary Keitany |
|
2:22:48 |
| 2019 | Geoffrey Kamworor |
|
2:08:13 | Joyciline Jepkosgei |
|
2:22:38 |
| 2020[2] | Kevin Quinn |
|
2:23:48 | Stephanie Bruce |
|
2:35:28 |
| 2021 | Geoffrey Kamworor |
|
2:08:13 | Joyciline Jepkosgei |
|
2:22:38 |
| 2022 | Evans Chebet |
|
2:08:41 | Sharon Lokedi |
|
2:23:23 |
| 2023 | Tamirat Tola |
|
2:04:58 | Hellen Obiri |
|
02:27:23 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c http://www.nycmarathon.org/about/history.php Archiválva 2007. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben History of the ING New York City Marathon
- ↑ A Covid19-pandémia miatt törölve. Helyette egy virtuális versenyt rendeztek október 15. és november 1. között, a verseny eredeti időpontja között.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- New York City Marathon hivatalos honlapja (angolul)
- New York Marathon eredmények (angolul)