Londoni maraton
A londoni maraton az egyik legnépszerűbb városi maratonfutó versenysorozat, egyike az öt nagy városi maratonnak, amelyet 1981 óta rendeznek meg, általában minden év áprilisában. A verseny jelenlegi hivatalos angol elnevezése – az aktuális főszponzor után – „Flora London Marathon”. A verseny távja 42,195 km (26 mérföld és 385 yard). A londoni maraton talán a „leggazdagabb” maratonfutó verseny, ami a pénzdíjakban is megnyilvánul.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
A versenysorozat egyik kezdeményezőse és alapítója Chris Brasher újságíró, korábbi olimpiai bajnok (az 1956. évi nyári olimpiai játékokon nyert 3000 m-es akadályfutásban). A verseny jelenlegi főszervezője David Bedford, a korábbi futó világcsúcstartó (10 000 m). Az első londoni maratont 1981. március 29-én rendezték meg, 7500 résztvevővel. A verseny népszerűsége ezután folyamatosan nőtt, és 2007-ben már 36 396 futó vágott neki a távnak. Természetesen sokkal többen neveztek, de szervezési okokból limitálni kellett a résztvevők számát. A versenyen a világ futó elitjén kívül amatőr futók és kerekesszékes versenyzők is részt vesznek. A „komoly” futókon kívül talán ezen a versenyen vesznek részt legnagyobb számban a vicces ruhákba, humoros mezekbe öltözött „komolytalan” résztvevők, akik gyakran különböző feliratokkal ellátott táblákat is magukkal visznek. A verseny sportértékét nem, de a hangulatát annál inkább emelik. A verseny tehát, azon kívül, hogy komoly, elismert sportrendezvény, sajátos társadalmi esemény is, amit nézők tömege tekint meg az útvonal mellett és milliók a televíziós (BBC) közvetítések révén. 2010-től a verseny új főszponzora a Virgin.
A versenysorozat leggyorsabb versenyét a férfiaknál Emmanuel Mutai futotta 2011-ben, 2:04:38-cel. A nők között a hazai Paula Radcliffe volt a leggyorsabb 2003-ban, mikor 2:15:25-ös idővel győzött. Radcliffe egyébként a londoni maraton háromszoros győztese. A német Katrin Dörre is háromszor nyert (1993, 1994, 1995), és 1994-ben a londoni mellett a berlini versenyen is diadalmaskodott. A nőknél mindenképpen meg kell még említeni a norvég Grete Waitz nevét, aki ugyan „csak” kétszeres győztes, de 1983-ban is és 1986-ban is London mellett megnyerte a New York City Marathont is. A férfiak között a verseny történetének kiemelkedő versenyzője volt például a háromszoros győztes mexikói Dionicio Ceron, a marokkói el Mouaziz és a kenyai Martin Lel (utóbbi is nyert egyazon évben, 2007-ben, londoni és New York-i maratont).
Útvonal [szerkesztés]
A versenyt – célszerűségi okokból – három különböző pontról indítják a Greenwich Park környékéről, a Temzétől délre (Blackheath Avenue-Charlton Way, Shooters Hill Road, St John's Park). A különböző helyekről indult futók Woollwich-nél, kb. 4,5 km megtétele után egyesülnek a Királyi Tüzérlaktanyánál, majd mintegy 800 m-t egy viszonylag erős ereszkedő útvonalon tesznek meg a Temze irányában. Összesen mintegy 10,5 km-t futnak nyugati irányban, majd Greenwich-et elhagyva tesznek meg, majd a Surrey-rakpart következik, végig a Jamaica Road-on, követve a Temze kanyarulatát. A Tower-hidat kb. 19,5 km-nél érik el, átfutnak rajta, majd a Tower után jobbra fordulnak, Wapping és az Isle of Dogs következik, és visszafordulnak a Highway-re, miközben ismét elhaladnak a Tower mögött, úgy 36,5 km körül. Az útvonal ezután követi a rakparton a Temzét, majd a Parlament után ismét jobbra fordulnak, elhaladnak a St. James’s Park mellett, újabb fordulóval a Buckingham-palota és a Mall következik, itt érkeznek be a célba.
A versenysorozat győztesei [szerkesztés]
| Év | Férfiak | Nők | ||||
| 1981 | Dick Beardsley | 2:11:48 | Joyce Smith | 2:29:57 | ||
| 1982 | Hugh Jones | 2:09:24 | Joyce Smith | 2:29:43 | ||
| 1983 | Mike Gratton | 2:09:43 | Grete Waitz | 2:25:59 | ||
| 1984 | Charlie Spedding | 2:09:57 | Ingrid Kristiansen | 2:24:26 | ||
| 1985 | Steve Jones | 2:08:16 | Ingrid Kristiansen | 2:21:06 | ||
| 1986 | Szeko Tosihiko | 2:10:02 | Grete Waitz | 2:24:54 | ||
| 1987 | Tanigucsi Hiromi | 2:09:50 | Ingrid Kristiansen | 2:22:48 | ||
| 1988 | Henrik Jörgensen | 2:10:20 | Ingrid Kristiansen | 2:25:41 | ||
| 1989 | Douglas Wakiihuri | 2:09:03 | Veronique Marot | 2:25:56 | ||
| 1990 | Alistair Hutton | 2:10:10 | Wanda Panfil | 2:26:31 | ||
| 1991 | Jakov Tolsztikov | 2:09:17 | Rosa Mota | 2:26:14 | ||
| 1992 | Antonio Pinto | 2:10:02 | Katrin Dörre | 2:29:39 | ||
| 1993 | Eamonn Martin | 2:10:50 | Katrin Dörre | 2:27:09 | ||
| 1994 | Dionicio Ceron | 2:08:53 | Katrin Dörre | 2:32:34 | ||
| 1995 | Dionicio Ceron | 2:08:30 | Malgorzata Sobanska | 2:27:03 | ||
| 1996 | Dionicio Ceron | 2:10:00 | Liz McColgan | 2:27:54 | ||
| 1997 | Antonio Pinto | 2:07:55 | Joyce Chepchumba | 2:26:51 | ||
| 1998 | Abel Anton | 2:07:57 | Catherine McKiernon | 2:26:26 | ||
| 1999 | Abdelkhader el Mouaziz | 2:07:57 | Joyce Chepchumba | 2:23:22 | ||
| 2000 | Antonio Pinto | 2:06:36 | Tegla Laroupe | 2:24:33 | ||
| 2001 | Abdelkhader el Mouaziz | 2:07:11 | Derartu Tulu | 2:23:57 | ||
| 2002 | Khalid Khannouchi | 2:05:37 | Paula Radcliffe | 2:18:55 | ||
| 2003 | Gezahegne Abera | 2:07:56 | Paula Radcliffe | 2:15:25 | ||
| 2004 | Evans Rutto | 2:06:18 | Margaret Okayo | 2:22:35 | ||
| 2005 | Martin Lel | 2:07:26 | Paula Radcliffe | 2:17:42 | ||
| 2006 | Felix Limo | 2:06,39 | Deena Kastor | 2:19,36 | ||
| 2007 | Martin Lel | 2:07:41 | Chunxin Zhon | 2:20:38 | ||
| 2008 | Martin Lel | 2:05:13 | Irina Mikitenko | 2:24:12 | ||
| 2009 | Samuel Wanjiru | 2:05:10 | Irina Mikitenko | 2:22:11 | ||
| 2010 | Tsegaye Kebede | 2:05:18 | Lilija Sobuhova | 2:22:00 | ||
| 2011 | Emmanuel Mutai | 2:04:40 | Mary Keitany | 2:19:19 | ||
| 2012 | Wilson Kipsang Kiprotich | 2:04:44 | Mary Keitany | 2:18:37 | ||
| 2013 | Tsegaye Kebede | 2:06:04 | Priscah Jeptoo | 2:20:15 | ||

