Neumann-architektúra
A Neumann-architektúra, más néven a Neumann-modell, egy számítógép-architektúrára kidolgozott modell, Neumann János és társai 1945. június 30-án publikáltak.[1] A Neumann-architektúra szerint egy digitális számítógép a következő egységekből áll:[2]
- Aritmetikai-logikai egység, (regiszterek)
- Vezérlő egység, ez tartalmazza a programszámlálót és az utasításregisztert
- Operatív tároló, az adatok és az utasítások tárolására
- Háttértár és a perifériákhoz tartozó be- és kiviteli mechanizmusok.
A Neumann-architektúra mára a tárolt programú számítógép fogalmává vált. Az ilyen architektúra legfontosabb tulajdonsága, hogy utasításkód kiolvasása és aritmetikai vagy logikai művelet az adattal egyidejűleg nem végezhető, mert a számítógép egyetlen adatsínt használ. Ez a Neumann-architektúra szűk keresztmetszete. Meghatározott felhasználások esetén ez súlyosan korlátozza a rendszer teljesítményét. A Neumann-architektúra kialakítása egyszerűbb, mint a modernebb Harvard-architektúráé, mely szintén tárolt programú rendszer, de külön dedikált cím- és adatsín tartozik a memóriához és az utasításkód olvasásához.
Jegyzetek
Források
- ↑ Neumann: von Neumann, John: First Draft of a Report on the EDVAC, 1945. [2013. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 10.)