Neumann-architektúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. szeptember 6., 08:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta9))
A Neumann architektúra vázlata

A Neumann-architektúra, más néven a Neumann-modell, egy számítógép-architektúrára kidolgozott modell, Neumann János és társai 1945. június 30-án publikáltak.[1] A Neumann-architektúra szerint egy digitális számítógép a következő egységekből áll:[2]

  • Aritmetikai-logikai egység, (regiszterek)
  • Vezérlő egység, ez tartalmazza a programszámlálót és az utasításregisztert
  • Operatív tároló, az adatok és az utasítások tárolására
  • Háttértár és a perifériákhoz tartozó be- és kiviteli mechanizmusok.

A Neumann-architektúra mára a tárolt programú számítógép fogalmává vált. Az ilyen architektúra legfontosabb tulajdonsága, hogy utasításkód kiolvasása és aritmetikai vagy logikai művelet az adattal egyidejűleg nem végezhető, mert a számítógép egyetlen adatsínt használ. Ez a Neumann-architektúra szűk keresztmetszete. Meghatározott felhasználások esetén ez súlyosan korlátozza a rendszer teljesítményét. A Neumann-architektúra kialakítása egyszerűbb, mint a modernebb Harvard-architektúráé, mely szintén tárolt programú rendszer, de külön dedikált cím- és adatsín tartozik a memóriához és az utasításkód olvasásához.

Jegyzetek

  1. Neumann  3. old
  2. Neumann  9. old

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek