Nemezes hikoridió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pásztörperc (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 9., 22:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (új lap)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Nemezes hikoridió
Koronája alulnézetben
Koronája alulnézetben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Diófafélék (Juglandaceae)
Nemzetség: Hikoridió (Carya)
Fajcsoport: Carya
Faj: Nemezes hikoridió (Carya tomentosa)
(Lam.) Nutt.
Elterjedés
Elterjedése
Elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nemezes hikoridió témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nemezes hikoridió témájú médiaállományokat és Nemezes hikoridió témájú kategóriát.

A nemezes hikoridió (Carya tomentosa) a bükkfavirágúak (Fagales) rendjébe sorolt diófafélék (Juglandaceae) családjában a hikoridió (Carya) nemzetségben a valódi hikorik (Carya fajcsoport) egyik faja, a nemzetség típusfaja. Mind magyarul (molyhos hikori, hamis hikori stb.), mind angolul (white hickory, mockernut hickory) számos további néven is ismert.

Származása, elterjedése

Az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen endemikus. Nagy területen, a flóraterület északi és déli pereme kivételével mindenütt őshonos.

Megjelenése, felépítése

Kérge barázdált, szürke–világosszürke. Hajtásai erősek.

Nagy (12–19 mm-esek) csúcsrügyeit szőrös, egymást fedő pikkelyek borítják. Szárnyasan összetett levele többnyire 5-7, mindkét végén elkeskenyedő levélkéből áll. Ezek levélkenyél nélkül ülnek a levélnyélen.

Kopáncsa 5 mm vastag. Barna diójának a héja vastag és nagyon kemény. Dióbele édes — néhány változaté meglehetősen nagy, de mindenképpen nehéz kinyerni. Egyik változatát „szögletes diónak” nevezik.

Életmódja, termőhelye

Leginkább dombhátakon és gerinceken, hegytetőkön nő tölgyekkel elegyesen. Ezeken a helyeken annyira felszaporodhat, hogy egyszerű elegyfából némely erdőtársulásokban karakterfajjá válik. Állománya nagy és stabil; védelme nem szükséges.[1]

Nemesített fajtái, hibridei

Egy nemesített fajtáját ismerik; ez az 1929-ben törzskönyvezett Droska.

Felhasználása

Mezőgazdasági jelentősége a vastag dióhéj miatt nincs.

Jó megjelenése miatt szívesen ültetik díszfának. Különösen ősszel látványos, amikor lombja aranyba játszó fényes sárga színt ölt.

Képek

Jegyzetek

Források