My Dying Bride

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
My Dying Bride
My Dying Bride 12.jpg
My Dying Bride koncert 2007-ben.
Információk
Eredet Egyesült Királyság
Aktív évek 1990-
Műfaj Doom metal, gothic metal, death metal
Kiadó Peaceville Records
Kapcsolódó előadók Abiosis, The Axis of Perdition, Bal-Sagoth, Cradle of Filth, A Forest of Stars, Solstice
Tagok
Aaron Stainthorpe
Hamish Glencross
Andrew Craighan
Dan Mullins
Lena Abé
Shaun Macgowan
Korábbi tagok
Martin Powell
Yasmin Ahmed
Calvin Robertshaw
Bill Law
Rick Miah
Shaun Steels
Adrian Jackson
Sarah Stanton
Katie Stone

A My Dying Bride együttes weboldala

A My Dying Bride egy angol metalegyüttes, melynek zenéjében a death metal keveredik a doom és gothic metallal. 1990 óta tartó pályafutásuk alatt 12 stúdióalbumot jelentettek meg, de EP-k, válogatáslemezek és két koncertlemez is napvilágot látott a nevük alatt. A formáció utolsó nagylemeze A Map of All Our Failures címmel 2012-ben jelent meg. Az Anathema és a Paradise Lost mellett a legnépszerűbb death/doom metal zenekar.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A My Dying Bride az észak-angliai Halifax városban alakult 1990-ben. Közvetlen előzménynek tekinthető az Abiosis zenekar, ahol több későbbi My Dying Bride tag is játszott. Az Abiosis még death metal zenekarként működött, de már ekkor lassabb tempókat alkalmaztak, mint a death metal zenekarok többsége. 1990-ben vették fel a My Dying Bride nevet, az ekkori felállás pedig így nézett ki:

  • Aaron Stainthorpe (ének)
  • Andrew Craighan (gitár, billentyű)
  • Calvin Robertshaw (gitár)
  • Rick Miah (dob)

Ez a felállás készítette el a Towards the Sinister demót, mely 1990-ben jelent meg. 1991-ben jelent meg a God Is Alone kislemez, majd ezt követően a Peaceville Records kiadóhoz szerződtek. A Symphonaire Infernus et Spera Empyrium címre keresztelt EP már az ő gondozásukban jelent meg 1992 márciusában. Az anyagon már Adrian Jackson basszusgitáros volt hallható.

1992-ben jelent meg a debütáló album As the Flower Withers címmel. A megjelenést követően nemsokkal később újabb EP-vel rukkoltak elő, mely a The Thrash of Naked Limbs címet kapta. Ezt követően már egy saját európai turnéra készültek, mikor a dobos Rick Miah csuklója balesetet szenvedett egy klipforgatás alatt.[1]

Doom/death úttörők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban csatlakozott hozzájuk Martin Powell, aki billentyűs hangszerek és hegedű segítségével színesítette a My Dying Bride hangzáspalettáját. 1993-ban jelent meg a Turn Loose the Swans album, mely nagy feltűnést keltett underground körökben. Aaron Stainthorpe költői szövegei, a súlyos és komor hangulatú zenével egy olyan hatást eredményezett, mely rajongók ezreit állította a zenekar mellé. A My Dying Bride nevét gyakran emlegették együtt az Anathema és a Paradise Lost zenekarokkal, mint egy új stílusirányzat úttörőit. Ugyan az album sikeresnek volt mondható, de a zenekarnak néhány kellemetlenséggel is szembe kellett néznie a lemezbemutató turnén. Autóbalesetet szenvedtek a havas úton, ráadásul a felszerelésük is némi lopáskárt szenvedett el.[1]

1994-ben újabb EP jelent meg I Am the Bloody Earth címmel, melyet még egy EP követett a The Sexuality of Bereavement. Szintén 1994-ben jelent meg a The Stories című lemez, melyen a Symphonaire Infernus et Spera Empyrium, a The Thrash of Naked Limbs és az I Am the Bloody Earth EP-k találhatóak meg.

A My Dying Bride a 2009-es Tuska fesztiválon.

A következő nagylemez 1995-ben jelent meg The Angel and the Dark River címmel. A megjelenést követően felléptek a Dynamo fesztiválon, de az Iron Maiden előtt is adtak néhány koncertet. 1995-ben Trinity címmel újra kiadták az első három EP anyagát. 1996-ban jelent meg a következő nagylemez, mely a Like Gods of the Sun címet kapta. Az album tisztább hangzást kapott, mint elődjei. A megjelenést követően a Sentenced és a Cathedral társaságában turnéztak.

Rick egézsége azonban annyira megromlott, hogy a turné végeztével kénytelen volt elhagyni a zenekart. Helyére Bill Law került kisegítő jelleggel. Az 1998-as 34.788%...Complete album a változatosságra és a kísérletezésre helyezte a hangsúlyt, a súlyosság és a komor hangulat megtartása mellett. Ugyan a lemez sikeres volt, de rendesen megosztotta a rajongótábort.

1999-ben jelent meg a hatodik nagylemez a The Light at the End of the World. A korongon Shaun Taylor-Steels (ex-Anathema) dobos és Jonny Maudling billentyűs volt hallható, az Aaron-Andrew-Adrian hármas mellett. Maudling helyét nemsokkal később már Sarah Stanton vette át, valamint csatlakozott hozzájuk Hamish Glencross is, mint másodgitáros.

2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új évezredet egy Meisterwerk 1 című válogatáslemezzel kezdték, aminek a folytatása 2001-ben jelent meg Meisterwerk 2 címmel. 2001-ben azonban új nagylemez is megjelent, mely a The Dreadful Hours címet kapta. A lemezt követő turné Tilburgban tartott koncertjét rögzítették, ami végül The Voice of the Wretched címmel meg is jelent. A következő stúdióalbum 2004-ben Songs of Darkness, Words of Light címmel jelent meg. Az album hozta elődei magas színvonalát, a lemezt követő turnét pedig ismét sikerként könyvelhette el a zenekar.

2005-ben Anti-Diluvian Chronicles címmel egy 3 CD-ből álló válogatást jelentettek meg, amit a Sinamorata címre keresztelt DVD követett. 2006-ban egy EP jelent meg a Deeper Down, amit az A Line of Deathless Kings album követett. Az EP-n és a lemezen is már John Bennett ült a dobok mögött. Őt hamarosan Dan Mullins váltotta fel. Ezt követően Lena Abé lett a zenekar új basszusgitárosa. A 2008-ban kiadott An Ode to Woe című koncertlemezen is már az ő játéka hallható.

Andrew Craighan gitáros.

2009. március 23-án[2] adták ki tizedik nagylemezüket a For Lies I Sire címűt, melyen új tag mutatkozott be Katie Stone személyében, aki a billentyűs témákért felel, de hegedűn is játszik. Utóbbi hangszer ismételt felbukkanását a rajongók egy része kitörő lelkesedéssel fogadta. Katie azonban hamarosan kilépett, helyére Shaun MacGowan került. 2009 tavaszán egy újabb EP jelent meg Bring Me Victory címmel, melyen a Scarborough Fair című tradicionális angol ballada feldolgozása is megtalálható.

A zenekar 20 éves fennállását egy Evinta című gyűjteményes anyaggal kívánja megünnepelni, melyen a terveik szerint újra felveszik az előző anyagot..[3]

Jelenlegi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aaron Stainthorpe - ének (1990-)
  • Andrew Craighan - Gitár (1990-) (ex-Abiosis)
  • Hamish Glencross - Gitár (1999-) (ex Solstice, ex-Seers Tear)
  • Lena Abé - Basszusgitár (2007-)
  • Dan Mullins - Dob (2007-) (ex-Sermon of Hypocrisy, Kryokill, Bal-Sagoth, The Axis of Perdition, Epitaph, Code, The Enchanted, Thine, Broken, Mine[thorn])
  • Shaun Macgowan - billentyűs hangszerek/hegedű (2009-) (Narcotic Death)

Korábbi Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Martin Powell - billentyű, hegedű (1991-1998) (ex-Anathema, ex-Cradle of Filth, ex-Cryptal Darkness)
  • Calvin Robertshaw - Gitár (1990-1999)
  • Bill Law — Dob (1998-1999) (ex-Dominion)
  • Rick Miah - Dob (1990-1997) (ex-Abiosis, ex-Khang, ex-Lazarus Blackstar)
  • Shaun Taylor-Steels - Dob (1998-2006) (ex-Solstice, ex-Anathema, ex-Ironside)
  • Adrian Jackson - Basszusgitár (1991-2007)
  • Sarah Stanton - Billentyű (2002-2008)
  • Katie Stone — hegedű, billentyű (2008- 2009)

Vendég zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jonny Maudling - billentyűs (Bal-Sagoth)
  • Michelle Richfield — vokál az "34.788%... Complete" albumon.
  • Yasmin Ahmed — billentyűs (1999-2002) (ex-Ebonylake)
  • John Bennett - dobos (The Prophecy)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagylemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertlemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatásalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demók, kislemezek, EP-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Towards the Sinister (1990, demó)
  • God Is Alone (1991, 7")
  • Symphonaire Infernus et Spera Empyrium (1991, EP)
  • The Thrash of Naked Limbs (1992, kislemez)
  • Unreleased Bitterness (1993, 7")
  • I Am the Bloody Earth (1994, kislemez)
  • The Sexuality of Bereavement (1994, 7")
  • Deeper Down (2006, kislemez)
  • Bring Me Victory (2009, EP)[4]
  • The Barghest O' Whitby (2011, EP)
  • The Manuscript (2013, EP)

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]