Mut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mut
G14 t
H8
B1

Mut ókori egyiptomi anyaistennő. Jellemzői Egyiptom hosszú történelme során többször változtak. Az Újbirodalom idején az ország egyik legfontosabb istenségévé vált; férjével, Ámonnal és fiával, Honszuval együtt alkotta a thébai háromságot, akiknek a tiszteletére a karnaki templom nagy része épült. Kultuszának központja, akárcsak Ámoné, Thébában volt.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mut szobra Luxorban

Mut eredetileg helyi istennő volt, feltehetőleg a Delta-vidéken. A Középbirodalom idején, amikor Théba a birodalom fővárosa lett és főistene, Ámon Egyiptom főistene, az isten eredeti feleségét, Amaunetet – aki egyszerűen csak Ámon női változata volt – felváltotta a jelentősebb és nagyobb feladatkörű Mut. Ahogy Ámon a fáraók istene lett, Mutot a királynéval azonosították, és a királynék egyik jellegzetes fejdísze is Mut keselyűszárnyait ábrázolta. Théba Ámon előtti főistenét, Montu hadistent a pár örökbefogadta – hármójuk tiszteletére épült a karnaki templom három legfőbb temploma, melyek Ámon, Mut, illetve Montu templomkörzetében állnak –, később azonban Montut Honszu holdisten váltotta fel Ámon és Mut gyermekeként, annak köszönhetően, hogy a Mut karnaki templomát körülvevő iseru (szent tó, amelyet gyakran alakítottak ki oroszlánformában is megjelenő istennők temploma körül) félhold alakú volt.[1]

Mikor több isten és istennő kultusza kezdett beleolvadni Ámon és Mut kultuszába, Mutot azonosították többek közt a szintén keselyű formában ábrázolt Nehbettel és a kobra alakú Uadzsettel – Felső- és Alsó-Egyiptom védőistennőivel –, Ízisszel, még Nut égistennővel is. Ámont azonosítani kezdték a korábbi főistennel, napistennel, így Mut átvette „Ré szemének” funkcióját (korábban Szahmetet, illetve Hathort tartották annak), így azonosult Hathorral és Szahmet oroszlánistennővel, akinek alakja már magába olvasztotta Básztet macskaistennőt és Menehitet.[1]

Ábrázolásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ámon és Mut

Mut ábrázolásai leggyakrabban emberalakúak, néha szárnyakkal, de mutatták keselyűként is, III. Amenhotep idején pedig – amikor azonosították Szahmetteloroszlánfejjel is ábrázolták.[2] Gyakran ábrázolták a fáraó vagy a királyné koronájával fején. Később, ahogy több más istennő kultusza Mut tiszteletébe olvadt, az ő jellemzőiket is magára vette, és ábrázolták tehénként (Hathor ábrázolásmódja) vagy kobraként (Uadzset) is.[1]

Mut nevének hieroglif jele egy keselyű; ez a jel – ahogy a Mut név is – anyát is jelentett egyiptomi nyelven. Az egyiptomiak a keselyűket nagyon gondoskodó anyáknak látták, azonkívül mivel a hímeket és a nőstényeket nehéz megkülönböztetni egymástól, azt hitték, hogy hím keselyű nincsen, és a nőstények a széltől fogannak meg. Ugyanígy Mut, aki öröktől fogva létezett, maga is a semmiből született, és neki magának sem lehetett gyermeke, ezért örökbefogadta fiát, nem megszülte.[1]

Kultusza, jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy VI. Ramszesz korabeli papirusz Mutot a természetet átható energiának nevezi. Ő a Nap leánya, és a Nap az ő segítségével halad útján. A II. Ramszesz idején élt Szamut beszámol arról sírfeliratán, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy Mut a legfőbb isten: mikor azon gondolkodott, ki a teremtő, rá kellett jönnie, hogy Mut az, ő a legelső minden isten között.[2]

A thébai Mut-ünnep során az istennő szobrát hajón végigúsztatták karnaki, félhold alakú szent taván. Az évente megrendezett Opet-ünnep során Mutot meglátogatta hitvese, Ámon szobra.[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Caroline Seawright: Mut, Mother Goddess of the New Kingdom, Wife of Amen, Vulture Goddess
  2. ^ a b Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2  ISSN 1218-9855, p.331