Ugrás a tartalomhoz

Murányi Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 22., 17:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Murányi Gyula
SzületettPick Gyula
1881. március 26.[1][2]
Budapest
Elhunyt1920. február 21. (38 évesen)[1][2][3]
Budapest VII. kerülete[3]
Állampolgárságamagyar
SzüleiMurányi Ármin
Foglalkozása
Halál okavesetuberkolózis
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (4-15-2)
A Wikimédia Commons tartalmaz Murányi Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Murányi Gyula, szül. Pick[4] (Budapest, 1881. március 26.[5] – Budapest, 1920. február 21.[6]) szobrász és éremművész.

Élete

Murányi Ármin és Sorer Szidónia fia. Az Iparművészeti iskolában, majd Párizsban és Bécsben tanult. Főleg plakettekkel szerepelt kezdetben és ezen a téren a legismertebb és legtermékenyebb művészek közé tartozott. Szobrai között a legismertebb a Nógrád vármegye által rendelt Kupaktanács szoborcsoport. Korábbi szobraiban a természethű másolójaként jelentkezett (Ülő öregasszony, Imádkozó zsidó) Érmeinek és plakettjeinek acélverőtűit a Numizmatikai Társaságnak hagyta, hogy a segítségükkel vert érmek és plakettek jövedelméből fiatal éremszobrászokat támogassanak. Haláláról beszámolt a Budapesti Hírlap.[7][8] A rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra.[7]

Jegyzetek

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10858.htm, Murányi Gyula, 2017. október 9.
  2. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. november 20.)
  4. A Belügyminisztérium 1881. évi 56573. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1881. év 17. oldal 27. sor.
  5. Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 462/1881. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  6. Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 494/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  7. a b Gyászrovat. Budapesti Hírlap, XL. évf. 46. sz. (1920) 7. o.
  8. Murányi Gyula. Magyar Életrajzi Index. Nekrológ. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 28.

Források

További információk

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Bp., Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.