Medveköröm
A medveköröm (más néven akantusz, vagy medvetalpfű) egy Magyarországon is megtalálható cserjefajta, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe sorolt medvekörömfélék (Acanthaceae) családjának névadó nemzetsége több mint 80 fajjal.
Tartalomjegyzék |
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A Mediterráneumból származik.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Magas kóró vagy kisebb cserje. Levele többnyire nagy, szárnyasan öblös vagy szárnyasan hasábos, szúrós fogakkal. Nagy, felálló füzérvirágzata a szár csúcsán nyílik; az egyes virágok között gyakran nagy, szúrós fogú levelek nőnek. A virágok kelyhe kétajkú, lilás színű.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Nektárgazdag virágfüzérei sok rovart vonzanak.
Felhasználása[szerkesztés]
A Délkelet-Európában honos hosszúlevelű medvekörmöt (Acanthus longifolius) fehér, fürtben felálló, rózsaszín murvalevelű virágai miatt előszeretettel ültetik dísznövénynek. Az ókorban a díszkertek virágágyainak jellegzetes szegélynövénye volt.
A kultúrában[szerkesztés]
Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az „akantuszlevél” már az ókorban a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta. Az akantusznövény levelét szép karéjai, finom tagozása, kecses hajlása minden más növény előtt kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy az architektonikus díszítménynek felhasználják. Az ó-görög stílus legelőször a Korinthoszi oszlopfőn alkalmazta, majd csúcsvégződések, gyámkövek díszítésére használta.
A görögök stilizált akantusza mindig élesen, erősen tagolt, kissé merev. A római művészet, a bizánci akantusznak szélesen kiterjedt alkalmazást adott nemcsak az említett építészeti részleteken, de képszékekben, párkányokban, arabeszkekben stb. A római akantusz stilizálása kövérebb, hajlítottabb a görögnél. A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe.
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 333. o. ISBN 963-05-6612-5
- Magyar Katolikus Lexikon
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)

