Medveköröm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Medveköröm
Acanthus hungaricus
Acanthus hungaricus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Medvekörömfélék (Acanthaceae)
Alcsalád: Medvekörömformák (Acanthoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Acantheae
Nemzetség: Medveköröm (Acanthus)
Tourn. ex L.
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Medveköröm témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Medveköröm témájú kategóriát.

Acanthus montanus
Akantuszlevél (ornamentika)

A medveköröm (más néven akantusz, vagy medvetalpfű) egy Magyarországon is megtalálható cserjefajta, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe sorolt medvekörömfélék (Acanthaceae) családjának névadó nemzetsége több mint 80 fajjal.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mediterráneumból származik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas kóró vagy kisebb cserje. Levele többnyire nagy, szárnyasan öblös vagy szárnyasan hasábos, szúrós fogakkal. Nagy, felálló füzérvirágzata a szár csúcsán nyílik; az egyes virágok között gyakran nagy, szúrós fogú levelek nőnek. A virágok kelyhe kétajkú, lilás színű.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nektárgazdag virágfüzérei sok rovart vonzanak.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Délkelet-Európában honos hosszúlevelű medvekörmöt (Acanthus longifolius) fehér, fürtben felálló, rózsaszín murvalevelű virágai miatt előszeretettel ültetik dísznövénynek. Az ókorban a díszkertek virágágyainak jellegzetes szegélynövénye volt.

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az „akantuszlevél” már az ókorban a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta. Az akantusznövény levelét szép karéjai, finom tagozása, kecses hajlása minden más növény előtt kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy az architektonikus díszítménynek felhasználják. Az ó-görög stílus legelőször a Korinthoszi oszlopfőn alkalmazta, majd csúcsvégződések, gyámkövek díszítésére használta.

A görögök stilizált akantusza mindig élesen, erősen tagolt, kissé merev. A római művészet, a bizánci akantusznak szélesen kiterjedt alkalmazást adott nemcsak az említett építészeti részleteken, de képszékekben, párkányokban, arabeszkekben stb. A római akantusz stilizálása kövérebb, hajlítottabb a görögnél. A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]