Ugrás a tartalomhoz

Malán Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2020. március 16., 04:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Malán Mihály (Zólyom, 1900. szeptember 16.Budapest, 1968. október 13.) magyar antropológus.

Életútja

Orvosi és bölcsészeti tanulmányokat Budapesten folytatott (1918–26), kettős doktorátust szerzett. A sport-embertani laboratórium vezetője a budapesti Testnevelési Főiskolán (1932–40). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem embertani tanszékének tanára (1940–46), majd a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve Magyar Természettudományi Múzeum embertani munkatársa Budapesten (1946–58), az antropológia professzora Debrecenben nyugdíjazásáig (1967). Erdélyi éveiben a Hitel munkatársa: egy tanulmányában (1942/5) „a kelet-európai szláv népek születési intenzitásának a nyugat- és közép-európai népeket jóval meghaladó mértékét” elemzi statisztikailag, s a születések csökkenésének megállítását nemzeti feladatnak tekinti. Az Erdélyi Tudományos Intézet embertani szakosztályának élén 3000 felnőtt személy adatait felvételezve elvégezte a Bukovinából áttelepedő hadikfalvi és józseffalvi székelyek antropológiai vizsgálatát.

Főbb munkái

  • Adatok a lengyel őstelep neolith-kori lakóinak anthropológiájáról (Bp. 1929)
  • Mindennapi testgyakorlás és testfejlődés (Bp. 1936)
  • A székelyek termete (Múzeumi Füzetek 2–4. Kv. 1944)
  • Az élő magyarság embertani kutatása (Bp. 1947)
  • Ikrek és ikerkutatás (Bp. 1962).

Lásd még

Források