Malonyai tuja
| Malonyai tuja | |
|---|---|
 Jobbra a ház mellett álló két példány (Cseh Pomológiai Intézet, Brno (Bohunice), Csehország)
| |
| Származás | |
| Malonya, 20. század eleje | |
| Osztályozás | |
| Nemzetség: | Thuja |
| Faj: | Th. occidentalis |
| Fajta: | ’Malonyana’ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz | |
A malonyai tuja (Thuja occidentalis ’Malonyana’) a nyugati tuja (Thuja occidentalis) egyik magyar vonatkozású fajtája. Jellemzője a nagyon karcsú, oszlopos, tömött, ciprusszerű megjelenés, ami mutatóssá teszi. Sok helyen elterjedt dísznövény.
Korábbi tudományos nevei: Thuja occidentalis var. pyramidalis f. malonyana Schn. [Schneider] (1913) 281.,[1] Thuja occidentalis malonyana,[2] Thuja malonyana.[2]
Története[szerkesztés]
Ambrózy-Migazzi István malonyai kastélyparkjában szelektálták valamikor a 20. század elején, 1913-ban már biztosan ismerték, később vált világszerte is ismertté.[1][2][3][4]
1925-ben ültették az első példányt a Szarvasi Arborétumba, ahol aztán tömegesen szaporítani kezdték, s ennek köszönhetően terjedt el ezután Magyarországon.[5]
Jellemzői[szerkesztés]
Karcsú, keskeny oszlop alakú, tömött, mutatós fa. Általában 4–8 m magasra nő, de a 12–15 méteres magasságot is elérheti, közben lombkoronaoszlopának átmérője 1 m-nél nem nagyobb. Alakját később is megtartja, és megfelelő környezetben a lombozata sem kopaszodik fel. Lombkoronájának csúcsa lekerekedő, nem hegyes. Ritkán több törzset is növeszt, amik szorosan egymás mellett állnak; ekkor is tartja karcsú oszlopos formáját, alig szélesedik ki. Fiatal korában hajtásrendszere még ritkás, később válik sűrűvé. Oldalágai barna színűek, rövidek, erősek, sűrűn elágaznak, az ágacskák lapítottak, kanalasan behajlanak, legyezőszerűen végződnek el. A virágok az ágacskák végein fejlődnek. Pikkelylevelei világoszöld-zöld színűek, mirigyesek. Sűrű lombozata sötét tónusú fényeszöld, a téli időszakokra rendszerint kissé megbarnul.[1][2][3][4]
A magyarországi teleket bírja, se a hóborítás, se a fagy nem károsítja. A csapadékosabb, párásabb területeket jobban kedveli. A talaj- és éghajlati igényeiben nem különbözik a faj (azaz a nyugati tuja) igényeitől.[2][3][4]
Felhasználása[szerkesztés]
Dísznövény. Nyírás nélkül is megőrzi alakját. Alkalmas kertek, parkok szoliter növényének egyedül vagy kisebb csoportokban, de gyakran telepítik őket sűrű sorba térzáró növényfalnak, sövénynek. Kisebb korukban vödörbe, vagy edénybe ültetve alkalmi díszként is előfordulnak.[3][4]
Képek[szerkesztés]
 |
 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Thuja occidentalis --cv. ‘Malonyana’. In P. Den Ouden – B. K. Boom: Manual of cultivated conifers: Hardy in the cold- and warm-temperate zone. (angolul) The Hague–Boston–London: Martinus Nijhoff. 1978. 424. o. ISBN 90 247 2148 2 Hozzáférés: 2022. március 10. Photomechanical reprint 1978. Original edition 1965
- ↑ a b c d e H. Hagemann: Thuja occidentalis malonyana. (németül) Die Gartenwelt, XXXIV. évf. 9. sz. (1930. február 28.) 121., 122. o. Hozzáférés: 2022. március 10. A rövid írás a 122. oldalon, kép a növényről a 121. oldalon található
- ↑ a b c d Thuja occidentalis ’Malonyana’ – Malonyai tuja. In Czáka Sarolta: Az örökzöldekről és a fenyőkről. (magyarul) A színes felvételeket Rácz István készítette. Lektor: Debreczy Zsolt. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 87. o. = 88 színes oldal, ISBN 963 231 467 0
- ↑ a b c d 365. Thuja occidentalis 'Malonyana'. In Józsa Miklós: Fenyők. (magyarul) 2. változatlan kiadás. Budapest: Botanika Kft. (a Nyugat-dunántúli Díszfaiskolák Egyesülete megbízásából). 2005. 103. o. ISBN 963 8286 08 3
- ↑ A szarvasi arborétum. (magyarul) Összeállította: Bauecker Alajos. Ötödik, változatlan kiadás. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1982. 12. o. ISBN 963 231 409 3
