Ugrás a tartalomhoz

Magyarország pekingi követeinek és nagyköveteinek listája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nagykövetség épülete a kert felől, 1983 körül

Magyarország és Kína kapcsolatai 1869-ben kezdődtek, mikor az Osztrák–Magyar Monarchia egy kereskedelmi és hajózási szerződést írt alá az ázsiai országgal. A monarchia első képviselete, a sanghaji főkonzulátus is ekkor nyílt, a pekingi nagykövetség megnyitására csak 1897-ben került sor.[1] Az első világháborút követő átalakulások - a monarchia felbomlása - után a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak, az ügyeket helyben a holland, majd 1941-től az olasz képviseletek látták el. A második világháború utáni társadalmi politikai változásokat követően Magyarország pekingi nagykövetsége csak viszonylag későn, 1949-ben követségként nyílt meg, az ekkor még csak követként dolgozó Safrankó Emánuel az év vége előtt foglalta el állomáshelyét, melyet fél évvel később emeltek nagykövetségi rangra. A diplomáciai kapcsolatok azóta folyamatosak.[2]

A külképviselet vezetőinek listája

[szerkesztés]

A képviselet követségként való 1949-es megnyitását követően szinte azonnal, 1950-ben emeltek nagykövetségi szintre, ezért valamennyi diplomata nagyköveti rangban dolgozott a misszióban. Csak az ettől eltérő beosztásokat jelezzük.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Salát Gergely: Budapesttől Pekingig, a magyar-kínai kapcsolatok múltja. www.konfuciuszintezet.hu. Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet (2009) (Hozzáférés: 2021. április 15.)
  2. a b c d e f g h i j k Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6  
  3. a b IX. Határozatok Tára. Magyar Közlöny, 4. sz. (2018. január 12.) 142. o.
  4. 外交部礼宾司副司长兼使团办主任王鲁彤分别接受匈牙利、智利新任驻华大使递交国书副本. Kínai Külügyminisztérium (kínaiul) (2018. január 19.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
  5. A köztársasági elnök 10/2015. (I. 16.) KE határozata rendkívüli és meghatalmazott nagykövet kinevezéséről és megbízásáról. Magyar Közlöny, 3. sz. (2015. január 16.) 140. o.
  6. Kusai Sándor Zoltán rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízásáról. Magyar Közlöny, 65. sz. (2008. április 24.) 3701. o.
  7. Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2008.. Budapest: Külügyminisztérium. 2008. 483. o.. (Hozzáférés: 2020. április 8.)
  8. A köztársasági elnök 9/2015. (I. 16.) KE határozata rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízás alóli felmentéséről. Magyar Közlöny, 3. sz. (2015. január 16.) 139. o.
  9. Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004. Budapest: Külügyminisztérium. 2004. 183. o.  
  10. Dr. Mészáros Sándor rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízás alóli felmentéséről. Magyar Közlöny, 65. sz. (2008. április 24.) 3700. o.
  11. Bayer Mihály rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízásáról. Magyar Közlöny, 77. sz. (1999. augusztus 31.) 5058. o.
  12. Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999. Budapest: Külügyminisztérium. 1999. 146. o.  
  13. A Köztársaság Elnökének 133/1996. (X. 16.) KE határozata. Magyar Közlöny, 88. sz. (1996. október 16.) 5258. o.
  14. Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1996. Budapest: Külügyminisztérium. 1996. 124. o.  
  15. Juhász Ottó rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízás alóli felmentéséről. Magyar Közlöny, 77. sz. (1999. augusztus 31.) 5057. o.
  16. Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992. Budapest: Külügyminisztérium. 1992. 115. o.  
  17. Mészáros Klára rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízás alóli felmentéséről. Magyar Közlöny, 88. sz. (1996) 5258. o.