Magyar magánhangzók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Csoportosításuk[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangrend szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • mély hangrendű magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú
  • magas hangrendű magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű

A nyelv függőleges mozgása szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felső nyelvállású magánhangzók: ü, ű, i, í, u, ú
  • Középső nyelvállású magánhangzók: ö, ő, é, o, ó
  • Alsó nyelvállású magánhangzók: e, a,
  • Legalsó nyelvállású magánhangzók: á

Nyíltság szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • nyílt: á, e
  • közepesen zárt: a, é, o, ó, ö, ő
  • zárt: i, í, u, ú, ü, ű

Az ajkak állása szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ajakkerekítéses: a, o, ó, u, ú, ö, ő, ü, ű
  • ajakréses: á, e, é, i, í

Időtartam szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • rövid: a, e, i, o, ö, u, ü
  • hosszú: á, é, í, ó, ő, ú, ű

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]