A Magyar Gasztronómiai Egyesület,[1] az ország gasztronómiai kultúrájának megreformálása, és a szakácsképzés új alapokra helyezése céljából alakult civil szervezet.[2]
Alapítása
Paul Bocuse (balra) és Molnár B. Tamás, az egyesület alapítója
Az egyesület alapítását, Molnár B. Tamás, és Bittera Dóra kezdeményezte 2004 évben. A több neves magyar egyéniség által aláírt „Kulináris Charta” 2007 évi megjelentetésével, új korszak kezdődött a magyar gasztronómia történetében.[3]
Az aláírókat az a felismerés vezette, hogy, Magyarország vendéglátása és gasztronómiája valaha az ország vonzereje volt. A felismerés lényege:
Az étkezési kultúra, az ország civilizáltságának és általános kultúrájának egyik legfontosabb fokmérője.
Jó alapanyag nélkül nincs gasztronómia.
Halaszthatatlanná vált a szakácsképzés és a kapcsolódó kézműves szakmák talpra állítása.
A népesség egészségi állapota és a közízlés romlása megköveteli, hogy meg kell tanítani a jövő nemzedékét (már az óvodában, iskolában) arra, milyen fontos az értékes táplálék.
Céljai
Az egyesület filozófiájának terjesztése. Ahogy a konyha több mint receptgyűjtemény, úgy az igazi étterem is több mint üzlet: életforma, amely felelősséggel jár. A kultúramegőrzés felelősségével. A pék, aki rossz kenyeret süt, elárulja a kenyeret s elárulja saját szakmáját. A vendéglős, aki ilyen kenyeret kínál, elárulja a vendéget és saját éttermét. A vendég, aki mindezt elfogadja, az – tudja vagy nem – elárulja saját magát.
Az oktatás, és továbbképzés megalapozása. A hagyomány megőrzésével, az evolúció alapjának a megteremtése, példamutatással, továbbképzési kurzusok, versenyek szervezésével, tankönyv és szakkönyvek kiadásának elősegítésével. A magyar konyha megújulásához, az oktatás átszervezése szükségességének bemutatásához, külföldi és magyar példák bemutatása, az egyesület portálja segítségével.
A gasztronómiában résztvevők kreativitásának fejlesztése. Az új magyar konyha jó ízlésű és kreatív. Az ízlés a megkülönböztetés képessége, a kreativitás a következetes munka és a csiszolt ízlés hozománya. A szakács egyik képességet sem kapja készen, mindkettőt tanulnia kell.
A gasztronómiai evolúcióhoz vezető út elvének az elfogadtatása. Az egyesület alapítójának, és a tagjainak elve: a magyar konyha nem holmi öröklött hátizsák, amit minden generáció úgy köteles tovább vinni, ahogy kapta. A zsákot ki kell nyitni. A romlott árut kivenni, a zsákot új tartalommal megtölteni.[4]
