Lynyrd Skynyrd
| Lynyrd Skynyrd | |
 | |
.jpg) | |
| Információk | |
| Eredet |  Amerikai Egyesült Államok |
| Alapítva | 1964 |
| Aktív évek | 1964–1977 1987-től napjainkig |
| Műfaj | bluesrock, country rock, southern rock |
| Kiadó |
|
| Tagok | |
| Johnny Van Zant Gary Rossington Billy Powell Rickey Medlocke Michael Cartellone Mark Matejka | |
| Korábbi tagok | |
| Ronnie Van Zant Allen Collins Steve Gaines Leon Wilkeson Cassie Gaines Hughie Thomasson Ed King Artimus Pyle Robert Burns Randall Hall Carol Chase Ean Evans Dale Krantz Rossington | |
| A Lynyrd Skynyrd weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lynyrd Skynyrd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Lynyrd Skynyrd (kiejtése: ˌlɛnərd ˈskɪnərd) amerikai együttes, a southern rock egyik legismertebb képviselője. 1964-ben a floridai Jacksonville-ben alakult The Noble Five néven. Több névváltozás után 1973-ban adták ki első, nagy sikerű albumukat. 1977-ben a zenekar feloszlott, mivel három tagja repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. 1979-ben egyszer ismét zenéltek, majd 1987-ben az együttes újjáalakult, és napjainkig is működik.
Az együttes 2006. március 13. dátummal bekerült a Rock and Roll Hall of Fame listájába.
Története
1964 nyarán három tinédzser, Ronnie Van Zant (ének), Allen Collins (gitár) és Gary Rossington (gitár) alapította az együttest, majd Leon Wilkeson basszusgitáros és Robert Burns dobos csatlakozásával felvették a Noble Five nevet. 1965-től, amikor a basszusgitáros posztra Larry Junstrom csatlakozott, a My Backyard nevet használták. Van Zant 1970-ben határozta el az újabb névváltoztatást, mérlegelték a The Noble Five név visszavételét és a One Percent nevet is. Végül gimnáziumi (Robert E. Lee Highschool) tornatanáruk, Leonard Skinner nevét választották, aki nem igazán szerette a hosszú hajú rockereket. Ekkor még így írták, de Skinnerrel később baráti kapcsolat alakult ki, ezért 1972-ben a nevet a hasonlóan ejtendő Lynyrd Skynyrd írásúra változtatták. Skinner 2010. szeptember 20-án halt meg, 77 éves korában.
Az együttes stílusa a legkorábbi időkben illeszkedett '60-as évek brit zenéjéhez, beleértve a Beatlest, a pszichedelikus rockot játszó Strawberry Alarm Clockot és hasonló zenekarokat. Ezeket ötvözték szülőhelyük és környéke tradicionális zenéivel, tehát a blues (felismerhető Muddy Waters hatása is), country és western elemekkel.
Első kislemezük 1968-ban jelent meg a „Michelle” és a „Need All My Friends” című dalokkal. Az 1970-es évek elején a keményebb blues-rock irányvonal felé mozdultak. A módosulást Larry Junstrom távozása után az új basszusgitáros, Leon Wilkeson, valamint a Strawberry Alarm Clock gitárosa, Ed King csatlakozása is erősítette, ettől kezdve három gitár szólt a számokban.
A lemezkiadások időszaka
1972 volt a zenekar szerencseéve: Al Kooper zenész, dalszerző és producer fantáziát látott bennük, és felkarolta őket. Ebben az évben a Who Quadrophenia turnéjának előzenekara voltak, ezt hamarosan követte az első album kiadása. Címe mindjárt a név kiejtésének útmutatója is: (pronounced 'lĕh-'nérd 'skin-'nérd). Szerződést kötöttek az MCA Records kiadóval, és 1973. január 1-jén megjelent debütáló anyaguk, ami a Rolling Stone minden idők 500 legjobb albuma listáján a 401. helyezést érte el.
1974-ben a Second Helping (Repeta) újra zajos sikert aratott. Legnagyobb sikerük a „Sweet Home, Alabama” és a „Freebird” című dalok. Az utóbbi ugyanabban az évben EP-n is megjelent, amely a Billboard Hot 100 listán 19. helyezést ért el. Burns 1974-ben kilépett a zenekarból, helyét a dobok mellett Artimus Pyle foglalta el. Ed King is távozott: egy koncertkörút kellős közepén egyszer csak faképnél hagyta a zenekart.
1976. januárjában három háttérénekessel bővült a taglétszám, Leslie Hawkins, Cassie Gaines és JoJo Billingsley csatlakozott. Az 1976-os Gimme Back My Bullets nem érte el a korábbi sikereket, pedig igazán húzós és hangulatos blues-rock hallható rajta, de hiányzott a három gitárra épített hangzásvilág, amit a közönség korábban megszokott. Ezért új gitárost kerestek, és jó néhány nagy név meghallgatása után a saját roadjuk, Steve Gaines, aki az egyik háttérénekes, Cassie Gaines tinédzser korú öccse mellett döntöttek.
Baleset
1976-ban Collins és Rossington komoly autóbalesetet szenvedett, ezért jó néhány koncertet le kellett mondaniuk.
1977. október 20-án repülőbalesetben a csapat három tagja (Ronnie Van Zant, Steve Gaines és nővére, Cassie Gaines vokalista) életét vesztette, a többiek pedig súlyosan megsérültek. Ekkor abbahagyták a közös zenélést, a tagok külön próbálkoztak (The Rossington-Collins Band, The Artimus Pyle Band, The Allen Collins Band).
Napjainkban
Az együttes 1987-ben újra összeállt, és Ronnie Van Zant (énekes és dalszerző) öccsével, Johhny-val koncerteztek. Ezután is hűek maradtak southern blues gyökereikhez.
2001. júliusában egy jacksonville-i szállodai szobában holtan találták Leon Wilkesont. A basszusgitáros 49 esztendős volt, halálának oka ismeretlen. Ekkor került a zenekarba Ean Evans, aki 2009. május 8-án, 48 évesen rákbetegségben elhunyt. 2015. április 3-án Robert Burns dobos, alapító tag autóbalesetben hunyt el.[1]
Lemezek
Stúdióalbumok
- 1973 – Lynyrd Skynyrd (pronounced ’lĕh-’nérd ’skin-’nérd) (MCA) Kétszeres platina
- 1974 – Second Helping (Repeta) (MCA) Kétszeres platina
- 1975 – Nuthin' Fancy (MCA) Platina
- 1976 – Gimme Back My Bullets (MCA) Arany
- 1977 – Street Survivors (MCA) Kétszeres platina
- 1991 – Lynyrd Skynyrd 1991 (Atlantic)
- 1993 – The Last Rebel (Atlantic)
- 1994 – Endangered Species (Capricorn)
- 1997 – Twenty (CMC)
- 1999 – Edge of Forever (CMC)
- 2000 – Christmas Time Again (CMC)
- 2003 – Vicious Cycle (Sanctuary)
- 2009 – God & Guns (Roadrunner Records)
- 2012. május 2. – Last of a Dying Breed (Roadrunner Records)
MCA Records
- November 1974 – Free Bird (edit of 1973 album version) / Down South Jukin' (demo) (MCA 40328) #19 US
- 1975 – Saturday Night Special / Made in the Shade (MCA 40416) #27 US
- 1976 – Double Trouble / Roll Gypsy Roll (MCA 40532) #80 US
- 1976 – Gimme Back My Bullets / All I Can Do Is Write About It (MCA 40565)
- 1976 – Gimme Three Steps (live) / Travellin' Man (live) (MCA 40647)
- 1976 – Freebird (live) / Searchin' (live) (MCA 40665) #38 US
- 1977 – What's Your Name? / I Know a Little (MCA 40819) #13 US
- 1978 – You Got That Right / Ain't No Good Life (MCA 40888)
- 1978 – Down South Jukin' / Wino (MCA 40957)
- 2006 – Sweet Home Alabama #61 UK
- 2007 – Sammy Del. SWR/ Street Survivors (MCA 40567)
Jegyzetek
Források
- Tardos Péter: Rocklexikon, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1982. ISBN 963-330-436-9
